2021. október 31., vasárnap

Napi felülről:

Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.

57. Zzsoltár 2. vers*

Áldott vasárnapot, Istenünk védelmező, könyörülő és gyógyító jelenlétét kívánom minden testvérem életére!

Az elért eredményeink alapján jár a jutalom, megbecsülés és büszkeség, de mi van, amikor csak a gyengeségünk, betegségünk és a kudarcaink maradnak számunkra. Ki fogja megerősíteni az erőtlent, bátorítani az elesettet és könyörülni a nyomorulton? A Szeretet, amely irgalom által lát, és nem a haszon szemüvegét használja! Boldog az az ember, aki a mennyei Atyánál megtalálja ennek forrását, aki tudja, hogy van hova menekülnie a nehézségek idején, ahol nem lenézés, szégyen vagy közöny vár rá, hanem könyörület, befogadás és védelem. Veszedelmes helyzetek, időszakok mindig lesznek az életünkben, amikor a legkisebb veszteséggel szeretnénk túlélni a problémákat, és nincs jobb, megfelelőbb hely ilyenkor a lelkünk számára, mint Istenünk oltalmazó szeretete. Ez nem csupán abban segít, hogy megerősödjünk, felbátorodjunk, hanem arra is késztet, hogy a szívünk egészséges szeretete helyreálljon. Felnyíljon a szemünk, hogy mi is képesek vagyunk hátsó szándék nélkül szeretni, őszintén megbocsátani és áldássá válni, még gyengeségeink ellenére is.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy nálad mindig van hely számomra is. Hozzád hozom minden félelmemet, aggódásomat és gyengeségemet, hogy lelkem megnyugodjon és békességre jusson.

*Revideált új fordítás

2021. szeptember 27., hétfő

Napi felülről:

Dávid minden útján sikerrel járt, mert vele volt az Úr.

Sámuel első könyve 18. rész 14. vers*

Áldott hétfőt, sikerekben gazdag új hetet és megelégedett szívet kívánok minden testvéremnek!

Mindannyian vágyunk a sikerekre, de sokan rossz helyen, és módon keresik azt. Értelmetlen, néha kifejezetten veszélyes utakon próbálnak szerencsét, aminek a végén derül ki, hogy jobb esetbe, zsákutcába, rosszabb esetben a szakadék szélére vezet. A valódi sikerek nem öncélúak, nem hervadó virágcsokrok, hanem virágpalánták, amelyek meggyökerezve újból és újból áldást hozhatnak. Az az eredményes élet, amelynek a végén nem kell megbánni a döntéseinket, hanem megelégedéssel nézhetünk vissza a pályafutásunkra és megláthatjuk benne a Mindenható jelenlétét. Dávid győzelmei sok irigyet és ellenséget szereztek számára, nem volt mentes az élete a bukásoktól sem, de amit elért az mindmáig maradandóvá vált, mert első sorban az Úrhoz ragaszkodott. A földi életben anélkül is sikeresek lehetünk, hogy Istent segítségül hívnánk, csak az a kérdés, hogy ha lehet a mennyei Atyával együtt harcolni, küzdeni és mellette állni, akkor mekkora ostobaság ezzel nem élni. Hiszen Jézus Krisztusban még a halál mérgező fullánkja sem veheti el tőlünk a teljes győzelmet.

Mennyei Atyám, te vagy az eredményeim, sikereim és győzelmem biztosítéka, ezért ma is veled szeretném megélni minden harcomat!

*Revideált új fordítás

2021. szeptember 1., szerda

Napi felülről:

Mindaz, amit az Írásokban régebben megírtak, most a mi tanításunkat szolgálja. Azért írták le, hogy az Írások által felbátorodjunk, képesek legyünk a türelmes kitartásra, és erősen belekapaszkodjunk a reménységbe.

Római levél 15. rész 4. vers*

Áldott szerdát, bátorságot, erőt, reményteljes ötleteket, tetteket és kitartást kívánok az új évszakhoz minden testvéremnek!

Az új időszak lehetőségei akkor fognak virágot bontani és gyümölcsöt teremni, ha jól használjuk fel az eddigi eredményeket. Rengetek ötletmag, gondolatcsíra, álom lapul a tarisznyánkban, de ezeket a reménység és a bátorság képes megfelelő helyre ültetni és azután kitartóan gondozni, mert a siker csak ezáltal születik meg. A bizonytalanság, kiszámíthatatlanság erdeje elég sötétnek tűnik előttünk és fogalmunk sincs, hogy mit rejt még a sűrűje, ezért nem szabad sohasem elengedni egymás kezét. A közösség és a csapatunk egységét, összefogását és bizalmát kell építeni, erősíteni, mert velük együtt nem csak túljutunk a nehézségeken, de új területeket fogunk meghódítani és birtokba venni. A mennyei Atya ehhez pedig tőle jövő, mással nem pótolható segítséget adott, a saját ígéreteit, útmutatását és tanítását. Ezek az Írások nekünk szólnak, küzdőknek és küszködőknek, harcosoknak és bátortalanoknak, erőseknek és gyengéknek, mert ezáltal leszünk képesek túllátni a sötét erdőn, felülemelkedni a pillanatnyi gondokon, hogy újra és újra felbátorodjunk, és folyamatosan belekapaszkodjunk az élő reménységbe.

Mennyei Atyám, neked adok hálát az új kezdetért és annak minden lehetőségéért, kihívásáért! Taníts, vezess és építs minden egyes napon!

*Egyszerű fordítás

2021. augusztus 11., szerda

Napi felülről:

Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.

Lukács evangéliuma 21. rész 19. vers*

Áldott szerdát, türelemmel és kitartással megélt küzdelmeket, örömöket kívánok minden testvéremnek!

Az út elején általában sokkal több a bátorító, reménységet erősítő hatás, az elkeserítő, aggodalmat ébresztőkhöz képest. Ahogy haladunk előre az elszántságunk tűzét úgy folytja el a másra fókuszáló figyelmünk, a különböző egyéb problémák súlya, és a végén még azt is megkérdőjelezhetjük, hogy érdemes volt-e belevágni ebbe a kihívásba. Az igazán fontos célok esetében azonban nem szabad engedni ennek a törvényszerűségnek, hanem állhatatosan, újra és újra emlékeztetve magunkat a faladatunkra és annak jutalmára végig ki kell tartanunk. Természetesen elengedhetetlen, hogy józanul, bölcsen és előrelátóan válasszuk meg a kitűzött hegycsúcsokat, de, ha ezt megtettük, akkor ne engedjünk közben eltéríteni magunkat. Csak az utat végigjárva lehet eredményt elérni, egyébként csak elpazarolt idő, energia és megtépázott önbecsülés marad hátra. Nem szégyen segítséget kérni, másokhoz csatlakozni, és keresni a feltöltődés lehetőségét, hogy a valódi megszégyenülést elkerüljük. A mennyei célokat az Atya tárta fel előttünk Jézus Krisztusban. Olyan távlatok nyíltak meg ezáltal, amelyek még az elmúláson is túlmutatnak, és szavakkal nehezen leírható dicsőséget eredményeznek. Ez már nem elérhetetlen számunkra, de nem is kellemes sétautazás, hanem igazi küzdelem, amihez mindvégig kitartó állhatatosságra van szükségünk!

Mennyei Atyám, köszönöm, a mai napi bátorítást! Végig szeretném járni az utat veled és hozzád!

*Revideált új fordítás

2021. június 18., péntek

Napi felülről:

Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.

Prédikátor könyve 11. rész 4. vers*

Áldott pénteket, kitartó, bátor és bölcs vetést, aratást és az eredmények örömét kívánok minden testvéremnek!

Amikor a kezükben tartjuk a vetőmagot, amikor a lehetőségek ott állnak előttünk és csak arra várnak, hogy mikor kezdünk bele a munkába, akkor már nem engedhetjük meg, hogy bármilyen fuvallat, vélemény, megjegyzés eltántorítson bennünket a feladatainktól. Néha egyszerűen csak a lustaságunk, kényelemszeretetünk miatt mutogatunk a kellemetlen körülményekre, de legtöbbször félelmeinket próbáljuk leplezni vagy éppen igazolni a pillanatnyi széljárással. Amit mi tudunk megtenni, elvetni, elkezdeni vagy befejezni és learatni, az ránk vár. Nem a szél vet és nem a felhők aratnak, azok legfeljebb segíthetik vagy hátráltathatják a menetrendet, de nem befolyásolhatnak abban, hogy megtegyük-e a jót és helyeset vagy sem. Minden el nem vetett mag előbb vagy utóbb tönkremegy, a le nem aratott mező kárba vész, az addig befektetett munkával együtt. Nincs az a csípős megjegyzés vagy borús hangulat, ami megérné, hogy feladjuk a mennyei Atyától kapott lehetőségeinket. Lehet, hogy könnyeinkkel öntözve vetünk, lehet, hogy verejtékezve aratunk, de amit megtettünk, azt már nem vehetik el tőlünk és a gyümölcsök feletti öröm kárpótol mindenért.

Atyám, áldott légy, mert meghívtál és képessé tettél, hogy vessek, arassak hittel, bizalommal és bátorsággal!

*Revideált új fordítás

2021. április 21., szerda

Napi felülről:

“Mert mit használ az embernek, ha megnyeri az egész világot, de a lelkét veszni hagyja?” Márk evangéliuma 8. rész 36. vers*

Áldott szerdát, a lélek egészségét, győzelmét és bátorságát kívánom minden testvéremnek!

Kik is vagyunk valójában? Az elért eredményeink határoznak meg bennünket? A megszerzett javak? A hatalmunk, kapcsolataink vagy éppen a családunk? A szépségünk, egészségünk vagy az ízlésünk? Akármennyire is fontos értékek is ezek, eléggé változók és mulandók. Érdemes értük küzdenünk és áldozatot hoznunk, de soha nem szabad elhinnünk, hogy ezek az életünk valódi értelme. Hiszen ezek ajándékok, áldások és a munkánk gyümölcsei, amelyek betöltik a napjainkat, de a lényeg legbelül van. A lelkünk határozza meg, hogy kik is vagyunk valójában. Aki a földi értékekért vívott küzdelemben elhanyagolja a lelkét, nem törődik annak egészségével, az nagy bajban van, és sürgős segítségre szorul akármilyen sikeres is az élete. A lélek szépsége, tisztasága és igaz hite mutatja meg a valódi énünket, mert ezzel dicsérhetjük a mennyei atyánkat, akitől kaptuk. A külső szépség elhalványul, a felhalmozott értékeinket valaki örökölni fogja, az elért eredményeink csak emlékek maradnak, de a lélek ott áll majd a Teremtő előtt és nagyon nem mindegy, hogy hogyan!

Atyám hálát adok, hogy lehajoltál hozzám, megragadtál és nem engeded, hogy a lelkem eltévedjen és elvesszen!

*Csia Lajos