2021. szeptember 27., hétfő

Napi felülről:

Dávid minden útján sikerrel járt, mert vele volt az Úr.

Sámuel első könyve 18. rész 14. vers*

Áldott hétfőt, sikerekben gazdag új hetet és megelégedett szívet kívánok minden testvéremnek!

Mindannyian vágyunk a sikerekre, de sokan rossz helyen, és módon keresik azt. Értelmetlen, néha kifejezetten veszélyes utakon próbálnak szerencsét, aminek a végén derül ki, hogy jobb esetbe, zsákutcába, rosszabb esetben a szakadék szélére vezet. A valódi sikerek nem öncélúak, nem hervadó virágcsokrok, hanem virágpalánták, amelyek meggyökerezve újból és újból áldást hozhatnak. Az az eredményes élet, amelynek a végén nem kell megbánni a döntéseinket, hanem megelégedéssel nézhetünk vissza a pályafutásunkra és megláthatjuk benne a Mindenható jelenlétét. Dávid győzelmei sok irigyet és ellenséget szereztek számára, nem volt mentes az élete a bukásoktól sem, de amit elért az mindmáig maradandóvá vált, mert első sorban az Úrhoz ragaszkodott. A földi életben anélkül is sikeresek lehetünk, hogy Istent segítségül hívnánk, csak az a kérdés, hogy ha lehet a mennyei Atyával együtt harcolni, küzdeni és mellette állni, akkor mekkora ostobaság ezzel nem élni. Hiszen Jézus Krisztusban még a halál mérgező fullánkja sem veheti el tőlünk a teljes győzelmet.

Mennyei Atyám, te vagy az eredményeim, sikereim és győzelmem biztosítéka, ezért ma is veled szeretném megélni minden harcomat!

*Revideált új fordítás

2021. július 30., péntek

Napi felülről:

Fordítsd jóra sorsunkat, Uram, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan!

126. zsoltár 4. vers*

Áldott pénteket, a kiszáradt, megkeményedett, üres szív éltető megújulását és a reménység áldásait kívánom minden testvéremnek!

Bizonyos időszakokban telve vagyunk energiával és lendülettel. Képesek vagyunk bátran, hittel előrehaladni, sőt még másokat is magunkkal ragadni lelkesedésünkkel. Érezzük, hogy ez a mi utunk, feladatunk, erre születtünk. A reménység gyermekei vagyunk és vár ránk a következő kihívás, ami újabb izgalmas fejezetet nyithat az életünkben, mert még nem fejeztük be küldetésünket, még van meghódításra váró terület. Azután aszályos idők köszöntenek ránk. Pusztaság, sivárság mindenfelé és már csak az üres patakmeder emléke őrzi a hajdani életerőnket. Ez előfordulhat mindannyiunk életútján, de ez nem a vég, csak egy igen nehéz szakasz, ami különleges lehetőség arra, hogy a mennyei Atya megújító erejét átélhessük. Egy patak önmagát nem képes megtölteni vízzel, amikor azonban megfelelő forrás táplálja, és kellő eső áztatja a környezetét, akkor újra éltető vízzel lesz teljes. Ami számunkra elképzelhetetlen vagy lehetetlen az Istennek lehetséges. A kesergés, önsajnálat és vádaskodás nem segít rajtunk, csak még keményebb, szárazabb lesz tőle a szívünk. Az Örökkévaló őszinte megszólítása és segítségül hívása azonban megnyitja az áldások forrásait, hogy teljesen betölthessük a küldetésünket.

Mennyei Atyám, nélküled kiszáradok és megkeményedek, ezért ma is téged kérlek, hogy táplálj és éltess jóságoddal és szereteteddel!

*Revideált új fordítás