2021. július 30., péntek

Napi felülről:

Fordítsd jóra sorsunkat, Uram, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan!

126. zsoltár 4. vers*

Áldott pénteket, a kiszáradt, megkeményedett, üres szív éltető megújulását és a reménység áldásait kívánom minden testvéremnek!

Bizonyos időszakokban telve vagyunk energiával és lendülettel. Képesek vagyunk bátran, hittel előrehaladni, sőt még másokat is magunkkal ragadni lelkesedésünkkel. Érezzük, hogy ez a mi utunk, feladatunk, erre születtünk. A reménység gyermekei vagyunk és vár ránk a következő kihívás, ami újabb izgalmas fejezetet nyithat az életünkben, mert még nem fejeztük be küldetésünket, még van meghódításra váró terület. Azután aszályos idők köszöntenek ránk. Pusztaság, sivárság mindenfelé és már csak az üres patakmeder emléke őrzi a hajdani életerőnket. Ez előfordulhat mindannyiunk életútján, de ez nem a vég, csak egy igen nehéz szakasz, ami különleges lehetőség arra, hogy a mennyei Atya megújító erejét átélhessük. Egy patak önmagát nem képes megtölteni vízzel, amikor azonban megfelelő forrás táplálja, és kellő eső áztatja a környezetét, akkor újra éltető vízzel lesz teljes. Ami számunkra elképzelhetetlen vagy lehetetlen az Istennek lehetséges. A kesergés, önsajnálat és vádaskodás nem segít rajtunk, csak még keményebb, szárazabb lesz tőle a szívünk. Az Örökkévaló őszinte megszólítása és segítségül hívása azonban megnyitja az áldások forrásait, hogy teljesen betölthessük a küldetésünket.

Mennyei Atyám, nélküled kiszáradok és megkeményedek, ezért ma is téged kérlek, hogy táplálj és éltess jóságoddal és szereteteddel!

*Revideált új fordítás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címe nem lesz megjelenítve. A kötelező mezők jelölve vannak.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .