Gyülekezeti tábor

Imádkozzunk a gyülekezeti táborunkért, hogy szeretetben, egységben tudjunk jelen lenni, a szívünkben pedig változások tudjanak történni!

Kérdések: én hogyan tudnék szolgálni a táborban másokat? Hogyan akar Isten ott használni és formálni engem?

Pünkösd ünnepe

Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.

‭‭Cselekedetek‬ ‭1‬:‭8‬

E hét végén Pünkösdöt ünnepeljük, vasárnap Reimer Attila lesz a vendégtanítónk. Imádkozzunk ezért az alkalomért, és hogy az egyéni életünkben egy megújulás, Isten Lelkével való mélyebb találkozás történhessen!

Néhány elmélkedést segítő kérdés: az én életemben megvan ez az erő? Hol lenne rá igazán szükségem? Betöltöm az elhívásom “tanúként”?

Gyermekeink a mi felelősségünk! (7)

Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.

1 Kor. 13,11

Zárásként erre a hétre, meg kell értsük mit akar tőlünk, családunktól, gyermekeinktől az Úr! Hogy növekedjünk a hitben mint hűséges gyermekei, de elhagyva a gyermeki butaságot, felelőtlenséget, kezdetleges gondolkodást. Egy dolog maradjon meg, a gyermeki hit, a többinek arra kell épülnie. A hitben fejlődés alapja Jézus Krisztus követése, mellyel jó példával járunk gyermekeink előtt, akik fejlődése a mi kezünkben van, a mi felelősségünk!!!

Ámen! 

Gyermekeink a mi felelősségünk! (5)

2 Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,
3 és ezt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.

Máté 18,2-4

Mi felnőttek azt gondoljuk, hogy bölcsek vagyunk, megfelelő útmutatást tudunk adni a gyermekeinknek, és hát a hitünk, az aztán sokszor olyan nagy, hogy majdnem elájulunk magunktól! Csak egy a gond, sokszor ez keveredik a mi egónkkal, ami tényleg nagy, és elfeledjük a nagy hitmutogatásban és önigazolásban azt a tiszta gyermeki hitet, amit Jézus az ige által megmutatott! Térjünk vissza a gyermeki hithez, mert tévútra mehetünk. Nem én mondtam, Jézus mondta!

Ámen! 

Gyermekeink a mi felelősségünk! (4)

2 Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette.
3 De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé.
4 A gyermek nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele.

2 Mózes 2,2-4

A történetet mindenki ismeri. De mi érdekes még? Az anya lemond gyermekéről, és egy felelőtlen tettet cselekszik. Kiteszi a csecsemőt a sás közé, ahol a ragadozók bármikor megölhetik. Csak Istenen múlott, hogy azonnal megtalálták! De ez mindig így van? Nem! Mire képes a szülő, ha gyermekét meg akarja óvni, menteni? Miért ezt a veszélyes megoldást választotta? Egy nyitott kérdést hagyok, az igeszakasz elolvasásához! De egy biztos a szülők bármire képesek gyermekükért, de ez csak Isten általi módon helyes!

Ámen! 

Gyermekeink a mi felelősségünk! (3)

Rúben megszólalt, és ezt mondta nekik: Megmondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok rám, és most az ő vérét keresik rajtunk.

1 Mózes 42,22

Isten ítélőszéke előtt majd számot adunk gyermekeinkért is! A felelősség a miénk, mindaddig, míg gyermekeink döntenek, kit követnek. A mi felelősségünk és feladatunk, hogy hozzá tereljük őket, mert Isten rajtunk fogja számonkérni gyermekeinket, ahogyan József tette testvérein. A párhuzam nem véletlen, hiszen az is a mi felelősségünk, hogy a gyermekeink hogyan bánnak egymással! Tehát, ha a neveltetésről beszélünk, a legjobb tanácsadó, Isten!

Ámen! 

Gyermekeink a mi felelősségünk! (2)

Ezt mondta nekem: Teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Mostantól fogva ne igyál bort vagy részegítő italt, és ne egyél semmiféle tisztátalant, mert Istennek szentelt lesz ez a gyermek születésétől fogva halála napjáig.

Bírák könyve 13,7

Minden gyermek Isten ajándéka! De Istennek szentelt csak akkor lesz, ha mi is Istennek szenteljük az életünket! Hány meg hány édesanya dohányzik, iszik, stb. amikor várandós… Isten és a gyermek ellen való vétek. Legyünk példák ebben a nyomorult világban, hiszen ez a világ ránk vár, minket figyel, akik Istent tudják tükrözni, megmutatni csodáját. Gyermekeink földi élete, testi-lelki egészsége tőlünk is függ!

Ámen! 

Gyermekeink a mi felelősségünk! (1)

35 Reggel azután kiment Jónátán a mezőre a Dáviddal megbeszélt időben, és egy kisgyermek volt vele.
36 Ezt mondta a gyermeknek: Fuss, keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök! A gyermek elfutott, ő pedig úgy lőtt ki egy nyilat, hogy túlmenjen rajta.
37 Amikor a gyermek arra a helyre ért, ahova Jónátán a nyilat lőtte, ezt kiáltotta a gyermek után Jónátán: Messze előtted van a nyilam!
38 Még ezt is kiáltotta Jónátán a gyermeknek: Siess, fuss, meg ne állj! A gyermek fölkapta Jónátánnak a nyilát, és urához ment.
39 A gyermek ugyanis semmit sem értett, csak Jónátán és Dávid értette a dolgot.

1 Sámuel 20,35-39

Isten akinek gyermeket adott, annak hatalmas felelősséget is adott. De akinek nem adatott meg a gyermekáldás, annak is nagy a felelőssége azok iránt a gyermekek iránt akiket az Úr, elé helyez. Nem mindegy, hogy mit teszünk, vagy mondunk, legyen az a gyermek idegen vagy saját. Mert mi mutatunk utat, és ez a felelősségünk, kárhozatra is viheti a gyermeket a mi felelőtlenségünk! Viseltessünk tehát teljes felelősséggel a gyermekek iránt!

Ámen! 

A jó pásztor (7)

…az Úr házában lakom egész életemben.

Zsolt. 23,6

Kedves Testvérek!

Mit jelenthet az Úr házában lakni egész életünkben?
Mire gondolhatott a zsoltáríró?
Hiszen abban a korban, amiben Dávid élt, még csak a papok és léviták kiváltsága lehetett az Úr házában lakni.

Próféciák szóltak arról, hogy amikor eljön a Messiás, akkor majd minden izraelita, sőt a pogány népek fiai is az Úr házában lakhatnak. De Dávid azt írta, jelen időben, hogy „az Úr házában lakom”. Úgy gondolom, Dávid valamit megértett, amit korának emberi még csak meg sem sejtettek.

Habár a törvény időszakában élt, mégsem volt törvény alatt. Megértette, mit jelent az Isten kegyelme, amely csak jóval később, Jézusban öltött testet. Átélte, hogy nincs ellene kárhoztató ítélet, és hogy megszabadította őt az élet Lelkének a törvénye a bűn és a halál törvényétől.

Dávid élete, hite Krisztusra, a kegyelemre mutatott. Tanuljunk hát Dávid hitéből, hálás szívétől! Legyen vágyunk az Úr házában lakni! Az Ő szeretetének közelségében, szíve közepében elrejtőzni egész életünkben!

Viszonozzuk hálaadással Isten végtelen jóságát!

Az Úr házának falai ott emelkednek, ahol a teremtmény Isten felé tekint. Így lakhatunk bárhol, ha Istenhez kapcsolódunk, az Úr házában fogunk lakni… Mondjuk együtt Dáviddal:

Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak.

Zsolt. 27,4-6

A jó pásztor (6)

Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján…

Zsolt. 23,6

Kedves Testvérek!

Adjunk hálát Isten jóságáért, amellyel körülvesz bennünket. Hiszen körbevesz! Akkor is, amikor nem érezzük és pont az ellenkezőjét tapasztaljuk. Tudatosan, hittel kell túllátni a problémákon, hiszen erre bíztat Istenünk.

Hinni kell, hogy a megoldás már készen van, és megadja a kivezető utat az Úr a maga idejében. Nincs más kapaszkodónk, mint az Istenbe vetett hitünk. Használjuk hát a hitünket! Mondjuk ki, hogy áldottak vagyunk akkor is, ha nem azt érezzük! Ez a hit. A hit harc. Ne a láthatókra, hanem a láthatatlan Isten ígéreteire nézzünk! Nem fogunk csalódni!

Vegyük számba, hogy miért adhatunk hálát ma. Semmi sem természetes! Az sem, hogy reggel a saját ágyunkban kelhetünk fel. Vagy, hogy éjjel tudunk aludni. Áldás, hogy van társunk vagy vannak gyermekeink, van egészségünk… sorolhatnánk.

Minden a mi drága Istenünk kegyelméből, hosszútűréséből és szeretetéből fakad. Menjünk Istenhez, és mondjuk ki hittel, hogy minden terhünket rá bízzuk. Mert tudjuk, és hisszük, hogy neki gondja van ránk. Sőt, köszönjük meg, még mielőtt túllennénk az adott problémán, hogy Ő már megoldotta azt! Meg fogjuk látni és tapasztalni, hogy a hálaadás felemeli a szívünket, és (idővel) meg fog érkezni a megoldás.

Végül pedig ne feledjük, hogy AKIK AZ ISTENT SZERETIK, azoknak MINDEN A JAVUKRA VAN!

Szeretettel várunk!