Gyermekeink a mi felelősségünk! (1)

35 Reggel azután kiment Jónátán a mezőre a Dáviddal megbeszélt időben, és egy kisgyermek volt vele.
36 Ezt mondta a gyermeknek: Fuss, keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök! A gyermek elfutott, ő pedig úgy lőtt ki egy nyilat, hogy túlmenjen rajta.
37 Amikor a gyermek arra a helyre ért, ahova Jónátán a nyilat lőtte, ezt kiáltotta a gyermek után Jónátán: Messze előtted van a nyilam!
38 Még ezt is kiáltotta Jónátán a gyermeknek: Siess, fuss, meg ne állj! A gyermek fölkapta Jónátánnak a nyilát, és urához ment.
39 A gyermek ugyanis semmit sem értett, csak Jónátán és Dávid értette a dolgot.

1 Sámuel 20,35-39

Isten akinek gyermeket adott, annak hatalmas felelősséget is adott. De akinek nem adatott meg a gyermekáldás, annak is nagy a felelőssége azok iránt a gyermekek iránt akiket az Úr, elé helyez. Nem mindegy, hogy mit teszünk, vagy mondunk, legyen az a gyermek idegen vagy saját. Mert mi mutatunk utat, és ez a felelősségünk, kárhozatra is viheti a gyermeket a mi felelőtlenségünk! Viseltessünk tehát teljes felelősséggel a gyermekek iránt!

Ámen!