Az élet forrása / az Isten szeret és utánunk nyúl

Romlott az ember szíve, minden másnál csalárdabb, javíthatatlan! Ki tudná az ember szívét kiismerni?

Jeremiás 17:9 EFO

Ez az ige elsőre talán nem tűnik bátorítónak. Rámutat a bűn miatti tehetetlenségünkre, nyersen szembesít a ténnyel, hogy a lényünk legmélyéig elért a halálos fertőzés. Az Istentől való elszakítottságunkban kiismerhetetlenre torzult, amiről egykor Isten azt mondta: “igen jó”.

Valami felfoghatatlan okból, örök szeretettől vezérelve Isten mégis úgy döntött, hogy nem itt lesz a mondat vége. Jézus halála, feltámadása és győzelme miatt nem lehetetlen a romlott, javíthatatlan szív újjáteremtése. Újra kapcsolatban lehetünk Istennel, a szívünk tiszta és szent lehet, Jézus áldozata miatt. Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei: semmivel sem tudjuk bevásárolni magunkat a mennybe, bármekkora érték is egyébként, hogy ha nagy múltú gyülekezetbe járunk. Az sem számít, hogy hány generációra visszamenőleg volt vallásos a családunk. Nem ment meg, ha egy nagy nevű lelkész merített be, sem az, ha sok embernek teszünk görcsösen bizonyságot. Nem tudjuk semmilyen jó cselekedettel igazolni, hogy helyünk van Isten országában. Krisztushoz tartozni nem egy klubváltás a rosszul viselkedők köréből a jól viselkedők közé, hanem élet-halál kérdés. A minden másnál csalárdabb szívünket kizárólag Jézus tudja kicserélni és életre hívni.

“Istenem, megvallom, hogy nélküled én is menthetetlen vagyok. Segíts meg, hogy hadd tudjam naponként megélni a hozzád tartozás csodáját, és ne akarjam lealacsonyítani a te egyetlen fiad, Jézus áldozatát azzal, hogy magam kezdem törleszteni a kifizethetetlent. Segíts, hogy hadd legyek teljes függésben tőled, hadd legyek teljes biztonságban a te szeretetedben. Kérlek újítsd meg az erős lelket bennem, és tölts be a te Szent Szellemeddel, hogy valós és tápláló gyümölcsöket teremhessek a te dicsőségedre. Elismerem hogy most is szükségem van rád, segíts Uram abban a szabadságban járni, amit csak a te közelségedben tudok átélni! Ámen!”

Istenem, neked megadom magam / önfeladás, önmegadás

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!

Zsoltárok 139:23-24 RÚF

Erő és hatalom van a gondolkodásmódunkban, abban ahogy magunkat, a környezetünket és egymást szemléljük. Nem véletlenül írja Pál, hogy az értelmünk megújulása szükséges ahhoz, hogy megítélhessük mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. Sokáig azt hittem, hogy az értelmem megújulása alatt Isten csak annyit értett, hogy elhiszem hogy ő van, hogy Jézus meghalt értem, és máris máshogy gondolkodom mint a világ. Mindamellett, hogy egy abszolút sarkalatos pont ez, messze nem az út vége a formálódásunkat tekintve.

Életem egyik legnagyobb áttörését sokáig késleltettem az emberi gondolkodásommal. Hónapokig szólongatott Isten, hogy engedelmességet vár tőlem egy bizonyos területen: azt kérte hagyjam magam és legyek sebezhető. Akkoriban a fájdalomnál semmi mástól nem féltem jobban, és azok után amin keresztül mentem, el sem tudtam képzelni, hogy Isten megengedi, sőt ő hív bele olyan egy helyzetbe, ahol bántásokat szenvedhetek el. Hosszú viaskodás után végül letettem az akaratomat, és a legnagyobb lecke nem is az volt, amiben Isten engedelmességet kért, hanem hogy tényleg mennyivel magasabbak az ő gondolatai az enyémeknél. Az egész világom íródott át, ahogy leengedtem a falaimat, és elengedtem azt a feltételezést, hogy amit látok, az megegyezik az Isten által szemlélt valósággal.

“Drága Jézus, itt állok most teljes valómban, és arra kérlek, hogy te vizsgáld meg az én szívemet és gondolkodásomat egészen az alapokig. Megengedem, hogy átrendezd az életem, hogy te mondd meg: mi a jó, és mi a rossz. Te vagy az én váram, és Te vagy az ajtó, aki eldönti, hogy mi előtt nyissam meg magam, és mi az aminek ne engedjek teret az életemben. Te, Jézus, úr vagy a lehetetlen helyzeteken is. Leteszem eléd azt, ahogy szemlélem a nehézségeimet. Leteszem az akaratomat, az összes érvemet és feltételezésemet. Kérlek Istenem, szólj hozzám naponként, és add, hogy meg is halljam a te hangodat. Leplezd le a sátán minden hazugságát az életemben, és mutasd meg mit is jelent az a tágas tér, amelyre te helyeztél engem. Formálj a te akaratoddal megegyezően, legyen kézzelfogható valóság itt a földön mindaz, amit elterveztél rólam a mennyben. Ámen!”

Dicsőítés

Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, Most és mindörökké: Ámen

„Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” (Máté 21:9)

„Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.” (Ézsaiás 42:8)

„Méltó a megöletett Bárány, hogy az övé legyen az erő, a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! … A trónon ülőé és a Bárányé … örökkön-örökké!” (Jelenések 5:12-13) Ámen!

Minden imánkra nézve biztosak lehetünk abban amit Jézus mondott:” Atyám köszönöm, hogy meghallgattál!” (János 11:41)

Imádság szabadulásért

Ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól!

„Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.” (Zsidók 4:15) Van, hogy Isten megpróbál minket, de soha sem kísért, megteszi azt a gonosz és „a testünkben lakó bűn”. „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutva halált nemz.” (Jakab 1:14-15) „Mert a bűn zsoldja a halál, de Isten kegyelmi ajándéka az örök élet, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róma 6:23)

Dicsőség és hála, mert „Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (János 8:36) és „Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” (2Korinthus 3:17)

Bűnvallás – Közbenjárás

Bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1János 1:9) „Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kétkedés nélkül.” (1Timóteus 2:8)

„Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsoltár 51:12)

A megbocsátás feltétele az a feladat számunkra, hogy elengedjük társunk ‘tartozását’ felénk, mint ahogy a Gazda is elengedi a mi adóságunkat. Ha a gerenda és szálka kérdését komolyan megvizsgáljuk, könnyebb békejobbot nyújtani az ellenünk vétőnek. Sőt, ha még imádkozunk is érte, közbenjárunk az ő lelki megújulásáért: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így valóban mennyei Atyátok fiai legyetek! (Máté 5:44-45)

Kérés

A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,

Ebben az imában Jézus ezt az egyetlen, a mindennapi – biológiai létünk szempontjából fontos kérést mondja el, ami az egész tartalom kb. tized része. Ő maga adott rá magyarázatot, hogy miért amikor így beszélt: „Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat…a ti mennyei Atyátok táplálja őket. … Figyeljétek meg a mező liliomait … Nem vagytok-e értékesebbek azoknál? Ne aggódjatok tehát, … a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és mind ezek ráadásként megadatnak majd nektek (Máté 6:25-33.részlet)

Lehet az is a kérésünk, hogy ne Isten megígért gondoskodásának ‘biztosítására’ fordítsuk elsősorban az imádkozás lehetőségét, erejét. Hála legyen a szívünkben, hogy hit által élhetünk aggodalmaskodástól mentesen!

Tusakodás

Legyen meg a Te akaratod, miképpen a mennyben, úgy a földön is,

Jézusnak sem volt könnyű kimondani, hogy „mindaz által ne úgy legyen ahogyan én akarom, hanem amint Te” (Máté 26:39)

Az Atya megváltás tervének teljesítéséért jött a Fiú a földre, még is felvetődött benne is egy esetlegesen más megoldás gondolata és kemény tusakodás – vért verejtékezés – után vállalta a kereszthalált. Számunkra ma nem jár ekkora áldozattal Isten akaratának választása, de kétségtelenül az önmagunk uralma fölötti jog átadását jelenti. Biztonsággal és bizalommal fogadhatjuk el az Ézsaiás próféta által tett kijelentést: ”Az én utaim nem a ti utaitok, az én gondolataim nem a ti gondolataitok„ (Ézsaiás 55:8-11), és  „Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál.” (Róma 8:28)

Amiben biztosan összeér a menny és a föld: „Az az Isten akarata, hogy minden ember megtérjen és éljen” (1Timóteus 2:4) Ezért mindig tusakodhatunk!

„Nem azért imádkozunk, hogy mi befolyásolhassuk Istent, hanem azért imádkozunk, hogy Isten befolyásolhassa életünket ezen a földön.” (János Csaba)

Szeretettel várunk!