Gyülekezeti tábor

Imádkozzunk a gyülekezeti táborunkért, hogy szeretetben, egységben tudjunk jelen lenni, a szívünkben pedig változások tudjanak történni!

Kérdések: én hogyan tudnék szolgálni a táborban másokat? Hogyan akar Isten ott használni és formálni engem?

Pünkösd ünnepe

Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.

‭‭Cselekedetek‬ ‭1‬:‭8‬

E hét végén Pünkösdöt ünnepeljük, vasárnap Reimer Attila lesz a vendégtanítónk. Imádkozzunk ezért az alkalomért, és hogy az egyéni életünkben egy megújulás, Isten Lelkével való mélyebb találkozás történhessen!

Néhány elmélkedést segítő kérdés: az én életemben megvan ez az erő? Hol lenne rá igazán szükségem? Betöltöm az elhívásom “tanúként”?

Gyermekeink a mi felelősségünk! (7)

Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.

1 Kor. 13,11

Zárásként erre a hétre, meg kell értsük mit akar tőlünk, családunktól, gyermekeinktől az Úr! Hogy növekedjünk a hitben mint hűséges gyermekei, de elhagyva a gyermeki butaságot, felelőtlenséget, kezdetleges gondolkodást. Egy dolog maradjon meg, a gyermeki hit, a többinek arra kell épülnie. A hitben fejlődés alapja Jézus Krisztus követése, mellyel jó példával járunk gyermekeink előtt, akik fejlődése a mi kezünkben van, a mi felelősségünk!!!

Ámen! 

Gyermekeink a mi felelősségünk! (6)

13 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.
14 Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.
15 Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”
16 Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

Márk 10,13-16

Tudom többnyire hívők olvassák amit írok, de van olyan aki tiltja, hogy gyermeke Jézushoz menjen, Ő hozzá ragaszkodjon, Őt kövesse? Remélem nincs! Mert ez is a mi felelősségünk, a szülők felelőssége. Mit tett Jézus amikor a gyermekeket nem engedték hozzá? Megharagudott! Ennyire fontosak számára a gyermekeink, akiket áldásként, ajándékként adott számunkra. Tehát ne vonjuk meg gyermekeinktől Jézust, és ne vonjuk magunkra Urunk haragját!

Ámen!

Gyermekeink a mi felelősségünk! (5)

2 Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,
3 és ezt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.

Máté 18,2-4

Mi felnőttek azt gondoljuk, hogy bölcsek vagyunk, megfelelő útmutatást tudunk adni a gyermekeinknek, és hát a hitünk, az aztán sokszor olyan nagy, hogy majdnem elájulunk magunktól! Csak egy a gond, sokszor ez keveredik a mi egónkkal, ami tényleg nagy, és elfeledjük a nagy hitmutogatásban és önigazolásban azt a tiszta gyermeki hitet, amit Jézus az ige által megmutatott! Térjünk vissza a gyermeki hithez, mert tévútra mehetünk. Nem én mondtam, Jézus mondta!

Ámen! 

Gyermekeink a mi felelősségünk! (4)

2 Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette.
3 De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé.
4 A gyermek nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele.

2 Mózes 2,2-4

A történetet mindenki ismeri. De mi érdekes még? Az anya lemond gyermekéről, és egy felelőtlen tettet cselekszik. Kiteszi a csecsemőt a sás közé, ahol a ragadozók bármikor megölhetik. Csak Istenen múlott, hogy azonnal megtalálták! De ez mindig így van? Nem! Mire képes a szülő, ha gyermekét meg akarja óvni, menteni? Miért ezt a veszélyes megoldást választotta? Egy nyitott kérdést hagyok, az igeszakasz elolvasásához! De egy biztos a szülők bármire képesek gyermekükért, de ez csak Isten általi módon helyes!

Ámen! 

Gyermekeink a mi felelősségünk! (3)

Rúben megszólalt, és ezt mondta nekik: Megmondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok rám, és most az ő vérét keresik rajtunk.

1 Mózes 42,22

Isten ítélőszéke előtt majd számot adunk gyermekeinkért is! A felelősség a miénk, mindaddig, míg gyermekeink döntenek, kit követnek. A mi felelősségünk és feladatunk, hogy hozzá tereljük őket, mert Isten rajtunk fogja számonkérni gyermekeinket, ahogyan József tette testvérein. A párhuzam nem véletlen, hiszen az is a mi felelősségünk, hogy a gyermekeink hogyan bánnak egymással! Tehát, ha a neveltetésről beszélünk, a legjobb tanácsadó, Isten!

Ámen! 

Szeretettel várunk!