A gyümölcstermés

S bővelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett, Isten dicsőségére és tiszteletére.

Filippi 1:11

A tegnapi nap üzenetének az eredménye a mai üzenet. Sokszor hosszú időt töltünk azzal, hogy vajon milyen gyümölcs termő életünk van. Az almafa egyik tavasszal sem izgul azon, hogy idén milyen gyümölcsei lesznek. Hanem az időjárás és a körülményekhez mérten próbál fejlődni és gyümölcsöt teremni. Próbáljuk igy inditani életünk a körülmények ellenére is, minél szorosabb kapcsolatot Istennel. Mert ennek lesz igazi termése.

Az elmélyült szeretet

Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban, hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára.

Filippi 1: 9-10 vers

Az igazi tanítást Isten adja, amikor időt szánunk arra, hogy elmélyülve, ráhangolódva megértsük az Ő szeretetét. Ebben a nagyon rohanó világunkban sem szabad ezt kisporólnunk az Isten és köztünk való kapcsolatból (időt Istennel). Ha megértjük azt a szeretetet, amivel felénk fordul, és ezt viszonozva használni egymás felé, akkor tudunk igazán gyarapodni a helyes ismeretben és tapasztalatban. Egy lépés Isten arcának formálódására a tisztaságban és a feddhetetlenégben.

Bővölködő élet (7)

A mai nap szeretném összefoglalni milyen igazságokon vezetett át engem, minket a héten a Szentlélek.

A maradandó gazdagság szívünkkel és az Isten felé való szeretetünkkel van kapcsolatban, és nem az anyagi helyzetünkkel. Tehát ha engedelmesen és hittel követjük Istent, akkor bővölködésben lesz részünk. A bővölködés pedig azt jelenti, hogy mindig több van nekünk, mint amire szükségünk van, ezért elégedetten élhetjük az életünket, és mindig lesz mit adnunk másoknak. Ha csak két fillért is. De a kétfilléres özvegyasszonynak még Jézus is elismerte a gazadagságát. A Bibliában a gazdagság soha nem pénzkérdés, hanem mindig szív-kérdés! Ezt olvastam egy igetanulmányban: vedd ki a pénzt a szívedből, és Isten beleteszi a zsebedbe! Ez a legfontosabb alapelv.

Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat…. Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre

2Kor 9:6,8

Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

Ef 2,10

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

Mt 5,16

Isten adjon nekünk hitet és engedelmességet, hogy megtudjuk élni mindezt!

Ámen

Bővölködő élet (6)

Tegnap az Isten országában érvényesülő törvényszerűségekről írtam.

Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.

Péld 12,25

Ma pedig arra keresem a választ, hogy mindezek ellenére mégis van olyan, hogy nehéz adni másoknak. Van, hogy könnyebb, néha pedig nehezebb… Miközben ezen gondolkodtam, eszembe jutott a gazdag ifjú példázata.

Jézus így válaszolt neki: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

Mt 19,21-22

És ezzel az igével párhuzamosan elolvastam a mennyek országára vonatkozó példázatokat, amelyek közül egyet másoltam ide.

Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.

Mt 13,44

Mi a különbség a két történet között? A gazdag ifjúnak azt tanácsolja Jézus, hogy adja el vagyonát, ossza szét a szegények között, és akkor kincse lesz a mennyben. Ezután pedig kövesse Őt (Jézust). De az ifjú szomorúan távozott mert nagy vagyona volt. A másik történetből az derül ki, hogy a főszereplő mindenét eladja. Ráadásul nem sokat gondolkozik, mert nagyon örül mikor rátalál a kincsre (a mennyek országára), és örömében teszi mindezt.

Tehát azt látjuk, hogy miközben ugyanazzal a kinccsel találkozik a gazdag ifjú és a másik történet főszereplője is, teljesen máshogy viselkednek. Vajon miért?

Vajon a gazdag ifjú tényleg ismerte Istent? Vagy inkább csak a törvényt, amit olyan hűségesen betartott? Vajon tényleg többet akart az élettől, vagy csak elismerésért ment Jézushoz? Miért volt szomorú?

Azt gondolom, hogy akkor nehéz adni, ha azt, amiből adni szeretnénk, a sajátunknak tulajdonítjuk. Ha azt gondoljuk arról, hogy az az enyém, én dolgoztam meg érte, engem illet. Ha nem úgy gondolkodunk, hogy „csak” kölcsönkaptuk, és minden, amim van, csak kegyelem, akkor tényleg nehéz belőle adni. Szomorú volt a gazdag ifjú, mert ragaszkodott ahhoz, amilye volt. Jobban ragaszkodott hozzá, mint Jézushoz. Ezt nehéz kimondani, de a vagyon birtokolta Őt, és nem Ő a vagyonát. Jézus szabaddá akar tenni minket, hogy semminek ne legyünk a rabjai. Azt szeretné, ha semmi, de semmi nem lenne fontosabb az életünkben Őnála.

Vizsgáljuk meg az életünket! Nézzük meg a tetteinket! Azt tükrözik, hogy Jézus számunkra a legfontosabb?

Beszélgessünk erről Istennel.

Bővölködő élet (5)

Az előző napokban sorra vettük mennyi mindent kérhetünk, kaphatunk és kapunk is a mi gondoskodó, mennyei Atyánktól. Ma arról szeretnék röviden írni, hogy mit tanít nekünk az Atya arra vonatkozóan, hogy mit kezdjünk azzal a gazdagsággal, amiben minket részesít.

Dicsérjétek az Urat! Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban….Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad….Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik.

112 Zsolt 1,3,9.

Micsoda ígéret. Itt újra láthatjuk, hogy mi a sorrend. Dícsérjétek az Urat! Boldog ember az, aki az Urat féli… És akkor, vagyon és gazdagság lesz házában. A mai nap pedig a következő versre (9. verset) szeretném felhívni a figyelmeteket: Bőven adakozik a szegényeknek. És utána mi fog történni? Mit gondoltok, mit mond az ige?

Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.

Péld 12;24-25

Ez azt jelenti, hogy teljesen más törvényszerűségek érvényesülnek Isten országában, mint e világban. Isten országa pedig bennünk és köztünk van. Tényleg eszerint az elv szerint élek? Rajtunk keresztül is látja a világ, hogy Isten országa mennyivel másképp működik, mint a látható világunk?

Imádkozzunk azért, hogy felfedezhessük most, ma is Isten országának ezt a csodálatos törvényszerűségét. Ha adok még több lesz. Anyagiakban is, és minden más téren. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. Ez az igazán bővölködő élet. Mivel soha nem fognak elfogyni a lehetőségek, hogy jót tegyünk másokkal, soha nem fog megszűnni a gyarapodás, a bővölködés.

ÁMEN

Bővölködő élet (4)

A mai nap azokról a szükségleteinkről szeretnék beszélni, amelyekről mi emberként és Jézus Istenként is hasonlóan gondolkodik.

Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.

Mt 6;24-34

Nem tudtam kihagyni ebből a részből semmit, mert számomra így kerek az egész. Nem azt mondja Isten, hogy a ruházat, élelem nem fontos, hanem hogy nem ez a legfontosabb, miközben tisztában van vele, hogy szükségünk van mindezekre. Sőt! Nemcsak hogy tisztában van vele, de még meg is fogja mindezt adni. Még hozzá hogyan? Ráadásként. És ez a kulcsszó! Nem mindegy, hogy mire helyezzük az életünkben a hangsúlyt? Mire fókuszálunk? A fizikai szükségleteink betöltése nem szabad, hogy cél legyen, csupán eszköz. „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Mt 6;33) Azaz, ha az értékrendem (Isten, család, munka, gyülekezet) a helyén van, Isten minden másról gondoskodik.

És ez tényleg így van. Sőt! Azt tapasztaltam meg, hogy Isten nemcsak hogy betölti „valahogy”, vagy „éppen csak” ezeket a szükségleteinket, de még azon felül is ad. Sokkal többet, mint amire szükségünk van. De azt fontos megjegyeznem, hogy ezt leginkább akkor tudom megtapasztalni, ha hagyok teret és időt Istennek, hogy megmutathassa az Ő szeretét. De olyan is volt nem egyszer, hogy csak gondolatban fogalmaztam meg valamit (pl. mi kerüljön másnap az asztalra), és néhány órával később már meg is kaptuk. Vagy a gyerekek mondták, hogy vegyünk már ezt vagy azt, és azt is megkaptuk.

Ma is sokszor eszembe jut és hála van a szívemben, hogy Anna születése után én 2 hónapon keresztül nem főztem. A lelki és fizikai családunk által ilyen hatalmasan gondoskodott rólunk Isten. Köszönem Nektek és köszönöm Istennek az Ő gondoskodását.

Bővölködő élet (3)

Tegnap a Róma 8,32-vel fejeztem be a gondolataimat. „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne adna vele együtt mindent minekünk?”

Két részt emeltem ki ebből az igéből. Emlékeztek? Vele együtt. Mindent.

Vele együtt. Azaz Jézussal együtt. Isten csak és kizárólag Jézussal együtt ad nekünk mindent.

És ugyanezt a gondolatot Jézus is alátámasztja több helyen. Az egyik ezek közül:

Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.

Jn 16:24-25

Azt mondja Jézus, hogy ha az Ő nevében kérünk, meg is kapjuk azért, hogy örömünk teljes legyen. Tehát ha megértjük, hogy valójában mi „mindenre” van szükségünk testileg, lelkileg, szellemileg (és mellékesen mi „mindenre” nincs szükségünk), akkor azt, ha elkérjük az Atyától Jézus nevében, mind megkapjuk.

A kérdés, hogy elhisszük-e, hogy Jézus tudja (ill. van, hogy jobban tudja, mint mi) mire van szükségünk. Hiszen ha Jézus nevében kérjük, az olyan mintha maga Jézus kérné. Tudunk Jézus nevében kérni?

Bevallom őszintén, ez nekem sokszor nagyon nehéz. Átengedni a döntés jogát. Nem akarom átengedni! Én tudom, hogy nekem mi a jó, hogy nekem mire van szükségem. És küzdök és harcolok és vitatkozok és…és Ő még így is, ekkor is szeret. Mert tudja, hogy közben is formálódok és folyamatosan tanulok. Természetes, hogy a formálódás az fájdalmas folyamat, és éppen ezért nem örülünk neki, de végképp nem vágyunk rá. De ha engedjük, hogy az Atya kezébe vegyen és formáljon, akkor megvalósulhat, hogy egyre inkább hasonlóvá válunk ahhoz, aki formál minket. És minél inkább hasonlítunk hozzá, annál inkább tudunk Jézus nevében imádkozni. Azt kérni és úgy kérni, ahogy Jézus kérné.

Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

Jn 16,24

ÁMEN

Szeretettel várunk!