Bővölködő élet (4)

A mai nap azokról a szükségleteinkről szeretnék beszélni, amelyekről mi emberként és Jézus Istenként is hasonlóan gondolkodik.

Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.

Mt 6;24-34

Nem tudtam kihagyni ebből a részből semmit, mert számomra így kerek az egész. Nem azt mondja Isten, hogy a ruházat, élelem nem fontos, hanem hogy nem ez a legfontosabb, miközben tisztában van vele, hogy szükségünk van mindezekre. Sőt! Nemcsak hogy tisztában van vele, de még meg is fogja mindezt adni. Még hozzá hogyan? Ráadásként. És ez a kulcsszó! Nem mindegy, hogy mire helyezzük az életünkben a hangsúlyt? Mire fókuszálunk? A fizikai szükségleteink betöltése nem szabad, hogy cél legyen, csupán eszköz. „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Mt 6;33) Azaz, ha az értékrendem (Isten, család, munka, gyülekezet) a helyén van, Isten minden másról gondoskodik.

És ez tényleg így van. Sőt! Azt tapasztaltam meg, hogy Isten nemcsak hogy betölti „valahogy”, vagy „éppen csak” ezeket a szükségleteinket, de még azon felül is ad. Sokkal többet, mint amire szükségünk van. De azt fontos megjegyeznem, hogy ezt leginkább akkor tudom megtapasztalni, ha hagyok teret és időt Istennek, hogy megmutathassa az Ő szeretét. De olyan is volt nem egyszer, hogy csak gondolatban fogalmaztam meg valamit (pl. mi kerüljön másnap az asztalra), és néhány órával később már meg is kaptuk. Vagy a gyerekek mondták, hogy vegyünk már ezt vagy azt, és azt is megkaptuk.

Ma is sokszor eszembe jut és hála van a szívemben, hogy Anna születése után én 2 hónapon keresztül nem főztem. A lelki és fizikai családunk által ilyen hatalmasan gondoskodott rólunk Isten. Köszönem Nektek és köszönöm Istennek az Ő gondoskodását.