Istenem, neked megadom magam / önfeladás, önmegadás

Erő és hatalom van a gondolkodásmódunkban, abban ahogy magunkat, a környezetünket és egymást szemléljük. Nem véletlenül írja Pál, hogy az értelmünk megújulása szükséges ahhoz, hogy megítélhessük mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. Sokáig azt hittem, hogy az értelmem megújulása alatt Isten csak annyit értett, hogy elhiszem hogy ő van, hogy Jézus meghalt értem, és máris máshogy gondolkodom mint a világ. Mindamellett, hogy egy abszolút sarkalatos pont ez, messze nem az út vége a formálódásunkat tekintve.

Életem egyik legnagyobb áttörését sokáig késleltettem az emberi gondolkodásommal. Hónapokig szólongatott Isten, hogy engedelmességet vár tőlem egy bizonyos területen: azt kérte hagyjam magam és legyek sebezhető. Akkoriban a fájdalomnál semmi mástól nem féltem jobban, és azok után amin keresztül mentem, el sem tudtam képzelni, hogy Isten megengedi, sőt ő hív bele olyan egy helyzetbe, ahol bántásokat szenvedhetek el. Hosszú viaskodás után végül letettem az akaratomat, és a legnagyobb lecke nem is az volt, amiben Isten engedelmességet kért, hanem hogy tényleg mennyivel magasabbak az ő gondolatai az enyémeknél. Az egész világom íródott át, ahogy leengedtem a falaimat, és elengedtem azt a feltételezést, hogy amit látok, az megegyezik az Isten által szemlélt valósággal.

“Drága Jézus, itt állok most teljes valómban, és arra kérlek, hogy te vizsgáld meg az én szívemet és gondolkodásomat egészen az alapokig. Megengedem, hogy átrendezd az életem, hogy te mondd meg: mi a jó, és mi a rossz. Te vagy az én váram, és Te vagy az ajtó, aki eldönti, hogy mi előtt nyissam meg magam, és mi az aminek ne engedjek teret az életemben. Te, Jézus, úr vagy a lehetetlen helyzeteken is. Leteszem eléd azt, ahogy szemlélem a nehézségeimet. Leteszem az akaratomat, az összes érvemet és feltételezésemet. Kérlek Istenem, szólj hozzám naponként, és add, hogy meg is halljam a te hangodat. Leplezd le a sátán minden hazugságát az életemben, és mutasd meg mit is jelent az a tágas tér, amelyre te helyeztél engem. Formálj a te akaratoddal megegyezően, legyen kézzelfogható valóság itt a földön mindaz, amit elterveztél rólam a mennyben. Ámen!”