A tetteink gyümölcse

Az ige több helyen is beszél arról, hogy az egyik legfontosabb módja annak, hogy szeretetünket kifejezzük Isten felé, ha engedelmeskedünk neki. Épp ezért, olyan egyszerűnek tűnik az összefüggés: ha szeretem Istent, akkor jó dolgokat teszek, és ezek a jó dolgok életem gyümölcsei. Tehát eszerint a világ fekete-fehér: vannak cselekedetek amik jók, és vannak amik rosszak, életünk végén pedig összeszámolhatjuk majd, hogy melyek voltak túlsúlyban.

Az ige azonban itt eggyel tovább viszi ezt a gondolatot: nem csak azzal számol, hogy egy cselekedet önmagában jó-e vagy rossz, hanem a szív legbelsőbb indulataitól végigköveti azt, hogy milyen hatása van másokra nézve, avagy milyen gyümölcsöt terem mindaz, amit teszek. Jézus életéből az látszik, hogy minden megszólalásában és minden mozdulatában az Atyával volt egységben. Mindig a helyzetre reagált, arra hogy mivel épít, mivel mutatja be az Atyát, hogy hogyan ér el a szívekig. Sosem gázolt át senkin az igazság zászlaját lengetve, csak hogy önmagát felemelje. Jelentősége volt annak, amikor bűnösökkel, vámszedőkkel vacsorázott együtt, amikor hagyta, hogy egy utcalány a lábát megmossa, amikor a pénzváltók asztalát felborította, amikor engedte, hogy a gazdag ifjú megszomorodva távozzon, vagy amikor épp “későn” ért Lázárhoz.

A Galata 5:22-23-ban az ige felsorolja azokat a belső értékeket, amik a Szent Szellemmel való közösség következményeként fejlődhetnek ki bennünk. Amikor ez a gyümölcs megérik a lelkünkben, akkor képesek leszünk előrelátóan cselekedni, vagyis nem csak az számít, hogy amit teszünk, önmagukban helyesek-e, hanem hogy milyen következménye van a körülöttünk élők számára.

“Drága Jézus! Taníts engem úgy szolgálni, hogy az ne rólam szóljon, hanem valóban a testvéremet szolgálja, és rád mutasson, téged dicsőítsen! Segíts, hogy hadd tudjam felismerni, hogy a szavaim és tetteim milyen mély nyomot hagyhatnak a másik emberben, és vezess engem naponként, hogy a te látásoddal, a te szíveddel összhangban tudjak jelen lenni a nehéz helyzetekben is. Áldj meg bennünket Uram látó szemmel, halló füllel és érző szívvel, és te adj közénk egységet, hogy nyilvánvalóvá legyen rajtunk, hogy hozzád tartozunk, a te néped vagyunk, te pedig ami egyedüli és mindenható Istenünk vagy! Ámen!”