Bővölködő élet (3)

Tegnap a Róma 8,32-vel fejeztem be a gondolataimat. „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne adna vele együtt mindent minekünk?”

Két részt emeltem ki ebből az igéből. Emlékeztek? Vele együtt. Mindent.

Vele együtt. Azaz Jézussal együtt. Isten csak és kizárólag Jézussal együtt ad nekünk mindent.

És ugyanezt a gondolatot Jézus is alátámasztja több helyen. Az egyik ezek közül:

Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.

Jn 16:24-25

Azt mondja Jézus, hogy ha az Ő nevében kérünk, meg is kapjuk azért, hogy örömünk teljes legyen. Tehát ha megértjük, hogy valójában mi „mindenre” van szükségünk testileg, lelkileg, szellemileg (és mellékesen mi „mindenre” nincs szükségünk), akkor azt, ha elkérjük az Atyától Jézus nevében, mind megkapjuk.

A kérdés, hogy elhisszük-e, hogy Jézus tudja (ill. van, hogy jobban tudja, mint mi) mire van szükségünk. Hiszen ha Jézus nevében kérjük, az olyan mintha maga Jézus kérné. Tudunk Jézus nevében kérni?

Bevallom őszintén, ez nekem sokszor nagyon nehéz. Átengedni a döntés jogát. Nem akarom átengedni! Én tudom, hogy nekem mi a jó, hogy nekem mire van szükségem. És küzdök és harcolok és vitatkozok és…és Ő még így is, ekkor is szeret. Mert tudja, hogy közben is formálódok és folyamatosan tanulok. Természetes, hogy a formálódás az fájdalmas folyamat, és éppen ezért nem örülünk neki, de végképp nem vágyunk rá. De ha engedjük, hogy az Atya kezébe vegyen és formáljon, akkor megvalósulhat, hogy egyre inkább hasonlóvá válunk ahhoz, aki formál minket. És minél inkább hasonlítunk hozzá, annál inkább tudunk Jézus nevében imádkozni. Azt kérni és úgy kérni, ahogy Jézus kérné.

Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

Jn 16,24

ÁMEN

Bővölködő élet (2)

Tegnap azzal fejeztem be, hogy Isten szeretetét és hatalmát már itt a földön megtapasztalhatjuk.

Alapigénk továbbra is ez: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt, bőségben éljenek!” Jézus maga mondja ezt. A kérdés, hogy ismerem-e Jézust, aki a bővölködő életről beszélt.

Ki is Jézus? Mi az Ő értékrendje? Mire gondolhatott, amikor ezt mondta?

Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. (Jn 17;3) Ez a kulcs. Megismerni Istent és az Ő egyszülött Fiát, akiben az IGE testté lett.

János első levelében pedig ezt olvashatjuk, hogy akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. (1 Jn 5;11-12) Tehát élhetek úgy e világban, hogy valójában halott vagyok. Biológiailag élő, de szellemében (lelkében) halott.

Időzzünk el most egy kicsit azon, hogy mit is jelentenek ezek az előbb felsorolt igék személyesen neked.

Végül pedig a mai napi útravalót a következő igével zárom:

„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne adna vele együtt mindent minekünk?” Róma 8,32.

Vele együtt. Mindent. Vele együtt. Mindent. Vele együtt. Mindent.

BŐVÖLKÖDŐ élet (1)

A hét mottójának a következő címet választottam: BŐVÖLKÖDŐ ÉLET. A János 10:31-ben olvashatjuk Jézus szavait: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt, bőségben éljenek!” Milyen erős szavak.

Engem nagyon foglakoztat mostanában, hogy tudok bővölködő életet élni kis-(nagy)családommal ma, 2023-ban keresztényként, anyaként, feleségként, mukavállalóként? Hogy tudok a világban élni úgy, hogy nem a világ által diktált életmódot követem, hanem az isteni tanácsokat?

Most azt kérem tőletek, hogy ezen a kérdésen egy kicsit időzzetek el. Hiszen ezalatt nemcsak azt értem, hogy én más életet élek, hiszen imádkozok és eljárok vasárnap imaházba.

Ezalatt azt értem, hogy vizsgáljuk meg életünk minden területét egyen-egyenként. Mit üzen a világ (direkt és indirekt módon)? Mit tanácsol Isten nekünk?

Mennyi időt, pénzt, energiát fektetek az Istennel való kapcsolatom megélésére?

Milyen a házastársammal való kapcsolatom? Fontos számomra? Ápolom? Időt és energiát fektetek bele?

Hogy nevelem a gyermekeimet? Milyen példát adok eléjük? Mennyi időt töltök velük?

A munka hanyadik helyen szerepel az életemben? Mivel munkával (a munkahelyen) töltöm időm túlnyomó részét, ezért ez kerül az első helyre? Marad (ill. tudatosan hagyok) még energiám és időm a családomra is? És a lelki családom? Van lelki családunk? Nemcsak névlegesen, hanem ténylegesen.

Beszélgessünk ezekről a kérdésekről Istennel.

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! „Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23-24.)

Az Isten által adott útmutatásokat követem? Egyáltalán milyen útmutatásokat ad a ma emberének a Biblia? „…amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra” (Jn 16;13a)

Hogy tudok bővölködő életet élni, amikor úgy érzem, hogy a teendők 100felé szakítanak? Ilyenkor arra gondolok, hogy a legkönnyebb lenne kimenekülni a világból. De! Mire is hívott el bennünket Istenünk? A világtól való elzárkózásra? NEM! Az igazi krisztushit célja nem a világból való elmenekülés valamiféle szellemi birodalom nevében, hanem éppen fordítva: a világ aktív megváltoztatása és felemelése a Szentlélek által, aki lejött erre a Földre, hogy ebben segítsen, majd pedig a szintén ide visszatérő Messiás által. Ahogy Jézus fogalmazza:

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, legyen szent a Neved, jöjjön el a királyságod, valósuljon meg az akaratod a Földön is ugyanúgy, ahogyan a mennyben!”

Ez a hit eredeti tartalma – hogy Isten szeretetét és hatalmát már itt a földön megtapasztalhatjuk. ÁMEN.

A Templom: maga Isten

Aki győz, azt mindörökké oszloppá teszem Istenem templomában. Ráírom Istenem nevét, azután ráírom Istenem városa, az Új Jeruzsálem nevét — amely a Mennyből száll le Istenemtől —, és ráírom az én új nevemet is.

Jel 3:12

Templomot nem láttam a városban, mert annak temploma maga a Mindenható Úr Isten és a Bárány.

Jel 21:22

Emlékszel még a régi kedves énekre: „Úgy szeretnék ott lenni a szentek seregében”? Én vágyom rá, hogy az Új Jeruzsálem lakója lehessek, ahol Isten maga tölt be mindent, Ő lesz a Templom, Ő fog világítani Nap helyett és boldogan hallgatom, amint új nevemen szólít: „Gyertek, Atyám áldottai, örököljétek ezt az országot, amelyet számotokra készített a világ megalapítása óta.”

Ima:
Leborulok Fenséged előtt, Örökkévaló Isten! Nincs szó, ami kifejezhetné a hálámat ezért a csodálatos ajándékért, ami ígéreted szerint a Téged szeretőkre vár. Köszönöm, hogy mindent megújítasz és én is polgára lehetek a Mennyei Jeruzsálemnek! Segíts, úgy élnem, hogy méltó lehessek a nagy találkozásra Veled, az Úr Jézussal és mindazokkal, akik győztesen a jobb oldaladon állnak majd.

A Templom: az örökkévaló remény horgonya

 Ekkor ezt kérdezték tőle /Bemerítő Jánostól/: „Hát akkor ki vagy? Mondd meg, hogy válaszolhassunk azoknak, akik minket elküldtek! Mit mondasz magadról?” Végül Bemerítő János Ézsaiás próféta szavaival válaszolt: „Az a hang vagyok, aki ezt kiáltja: »Készítsetek utat az Örökkévalónak a pusztaságban!«”

Jn 1:22-23

„Ez a két dolog sohasem változik! Isten nem hazudhat, amikor ígér valamit, és nem hazudhat, amikor megesküszik. Ez erős biztatást jelent, és reménységet ad nekünk. Hiszen odamenekültünk Istenhez, és belekapaszkodtunk abba a reménységbe, amelyet ő adott nekünk. Ez a reménység olyan a lelkünk számára, mint a csónak erős horgonya. Ez a „remény-horgony” a mennyei Templomban, a függöny mögött, a mennyei Szentek Szentjébenkapaszkodik meg, ott, ahová Jézus bement. Értünk ment be oda, hogy utat készítsen a számunkra, hiszen mindörökké Jézus lett a Főpap, Melkisédek rendje szerint.”

Zsid 6:18-20

Isten már „ősidők óta” készíti az utat a számunkra a menny felé. Először Bemerítő János készítette az utat az Úr Jézusnak, azután maga Jézus lett az útkészítő, aki megnyitotta számunkra a menny felé vezető ösvényt, és a feltámadását követően előttünk ment be elsőnek Főpapként a mennyei Templom kárpitja mögé. Isten ígéreteire támaszkodva bizonyosak lehetünk abban, hogy a reménységünk nem csal meg, és mi is részesei lehetünk annak a felfoghatatlan dicsőségnek, amely a mennyben előkészítve vár.

Ima:

Istenem, olyan szent helyen járunk ezeket az igéket olvasva, ahová csak levett saruval léphetünk. Felfoghatatlan, hogy ezt a csodálatos jövőt ígéred nekünk. Hálát adunk az Úr Jézusért, akit elküldtél, hogy elkészítse számunkra az utat a Menny dicsőségébe. Köszönjük, hogy élő reménységgel várhatjuk, hogy eljussunk a számunkra elkészített mennyei otthonba, az üdvösségre. Áldott légy ezért!

A Templom: Élő kövekből épül fel

Nem tudjátok, hogy ti Isten Templomavagytok, és Isten Szelleme lakik bennetek? Ha valaki pusztítja Isten Templomát, azt Isten is el fogja pusztítani. Mert Isten Temploma szent — és ti vagytok ez a Templom!
Tudjátok meg, hogy a testetek a bennetek lakó Szent Szellem temploma! Igen, a Szent Szellem tulajdona, akit Istentől kaptatok, ezért többé már nem ti rendelkeztek a testetekkel!

1Kor 3:16-17,19

Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan Isten maga mondta: „Velük együtt fogok lakni, és közöttük járok, Istenük leszek, ők pedig népemmé lesznek.

2Kor 6:16

Hiszen ti is olyanok vagytok, mint az élő kövek, akikből a szellemi templom épül fel. Ebben a templomban ti vagytok a szent papok, akik a szellemi áldozatokat viszik Istennek. Ezeket Isten azért fogadja szívesen, mert Jézus Krisztus által hozzátok elé.

1Pét 2:5

Ezért ti sem vagytok már többé idegenek, hanem polgártársai Isten népének és tagjai Isten nagy családjának. Isten szellemi értelemben beépített benneteket abba a templomba, amelynek alapját az apostolok és próféták alkotják. Ennek a szellemi templomnak a sarokkövemaga Krisztus Jézus, aki által az egész harmonikus egésszé épül, és folyamatosan növekszik, hogy az Úrban szent templommá legyen. Krisztusban ti is — mindazokkal együtt, akik őhozzá tartoznak — folyamatosan beépültök ebbe a templomba, amely Isten számára készül, hogy ő lakjon abban, a Szent Szellem által.

Ef 2.19-22

Én bizony libabőrös leszek ezeket az igéket olvasva. Alig tudom felfogni, milyen hatalmas megtiszteltetés, hogy minden egyes ember Isten temploma. Felelősek vagyunk azért, hogy ezt a templomot tisztán megőrizzük. Ép testben ép lélek és ép szellem – ezeknek is sáfárai vagyunk a ránk bízott teremtett világ mellett. Nem kis feladat teljes valónkat szentül és tisztán megtartani, hiszen annyi minden szennyező dolog vesz körül minket, ami rombolja testünk, lelkünk és szellemünk épségét. Korhadt gerenda, penészes falak, piszkos padló, homályos ablak – ezek nem férnek össze Isten templomával. Jó hír, hogy nem kell egyedül „takarítani”, Istenre ebben is számíthatunk.

Ima:

Uram, fel sem tudom fogni igazán, hogy milyen hatalmas dolog egy építőkőnek lenni szent Templomodban. Dicsőítlek azért, hogy ebben a kiváltságban részesítesz! Egyedül nem tudom tisztán és szentül megőrizni Szellemed templomát, amit rám bíztál. Kérlek, építsd harmonikus egésszé testem, lelkem és szellemem az Úr Jézus Krisztus által, hogy folyton növekedve valóban szent templommá lehessek.

A Templom: ahol terhed lehull

„De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam,
    Istenemet hívtam segítségül.
Templomában meghallotta hangomat,
    kiáltásom feljutott hozzá, meghallgatott!”

2 Sám 22:7

„Mikor elcsüggedtem, rád emlékeztem, imádságom feljutott eléd, szent Templomodba.”

Jónás 2:7

„De bementem Isten Templomába,
    s akkor végre megértettem a gonoszok sorsát.

Milyen ostoba voltam,
    hogy bosszankodtam miattuk!

Milyen jó a közeledben élni, Istenem!”

Zsolt 73:17, 21, 28

„Hallgasd meg szolgád és néped, Izráel imádságát a jövőben is, amikor majd e Templom felé fordulva hozzád imádkoznak! Hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről őket, és amikor elfogadod imádságunkat, bocsáss meg nekünk.”

1Kir 8:30

Lettországban járva láttam, amint sokan – akár csak autóban elhaladva – a templom közelébe érve keresztet vetettek vagy mondtak egy rövid fohászt. Ezzel kifejezték, hogy a templom a számukra még akkor is szent, ha csak a közelében vannak. A templom az öröm, békesség mellett a terhektől és a bűntől való szabadulás, a megbocsátás helye is. Itt feltehetjük Istennek a kérdéseinket, elmondhatjuk mindazt, amit nem értünk, ami fáj, ami elkeserít. „Akkor végre megértettem” – mondja a zsoltáros. Igen, az imádság házában megérthetjük Isten jóságát, gondviselését, irgalmát, a bűnösök iránti végtelen szeretetét.

Ima:

Hálás vagyok, Istenem, hogy a közeledben lehetek az imádság házában. Megérthetem, milyen sokat tettél és teszel értem minden egyes napon. Köszönöm, hogy elfogadsz minden gyengeségem és bűnöm ellenére, és az Úr Jézus áldozata által kegyelmedbe, szeretetedbe fogadsz, ha megvallom bűneimet. Dicsőítlek mindezért! Kérlek, tarts a közeledben, amíg csak élek!

Szeretettel várunk!