A Templom: az örökkévaló remény horgonya

 Ekkor ezt kérdezték tőle /Bemerítő Jánostól/: „Hát akkor ki vagy? Mondd meg, hogy válaszolhassunk azoknak, akik minket elküldtek! Mit mondasz magadról?” Végül Bemerítő János Ézsaiás próféta szavaival válaszolt: „Az a hang vagyok, aki ezt kiáltja: »Készítsetek utat az Örökkévalónak a pusztaságban!«”

Jn 1:22-23

„Ez a két dolog sohasem változik! Isten nem hazudhat, amikor ígér valamit, és nem hazudhat, amikor megesküszik. Ez erős biztatást jelent, és reménységet ad nekünk. Hiszen odamenekültünk Istenhez, és belekapaszkodtunk abba a reménységbe, amelyet ő adott nekünk. Ez a reménység olyan a lelkünk számára, mint a csónak erős horgonya. Ez a „remény-horgony” a mennyei Templomban, a függöny mögött, a mennyei Szentek Szentjébenkapaszkodik meg, ott, ahová Jézus bement. Értünk ment be oda, hogy utat készítsen a számunkra, hiszen mindörökké Jézus lett a Főpap, Melkisédek rendje szerint.”

Zsid 6:18-20

Isten már „ősidők óta” készíti az utat a számunkra a menny felé. Először Bemerítő János készítette az utat az Úr Jézusnak, azután maga Jézus lett az útkészítő, aki megnyitotta számunkra a menny felé vezető ösvényt, és a feltámadását követően előttünk ment be elsőnek Főpapként a mennyei Templom kárpitja mögé. Isten ígéreteire támaszkodva bizonyosak lehetünk abban, hogy a reménységünk nem csal meg, és mi is részesei lehetünk annak a felfoghatatlan dicsőségnek, amely a mennyben előkészítve vár.

Ima:

Istenem, olyan szent helyen járunk ezeket az igéket olvasva, ahová csak levett saruval léphetünk. Felfoghatatlan, hogy ezt a csodálatos jövőt ígéred nekünk. Hálát adunk az Úr Jézusért, akit elküldtél, hogy elkészítse számunkra az utat a Menny dicsőségébe. Köszönjük, hogy élő reménységgel várhatjuk, hogy eljussunk a számunkra elkészített mennyei otthonba, az üdvösségre. Áldott légy ezért!