Jézus így válaszolt nekik:… Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
János evangéliuma 12. rész 26. vers*
Áldott vasárnapot, az önkéntes szolgálat örömét, a tisztelet és megbecsülés békességét és biztonságát kívánom minden testvérem részére!
Mindenképpen valaminek, valakinek a szolgálatára szánjuk az életünket, vagyis alkalmazkodunk igényeihez, elvárásaihoz. A legdivatosabb és legcsábítóbb, ha önmagunkat szolgáljuk ki, ha mi lehetünk a középpont és elvárjuk, hogy mások igazodjanak hozzánk. Addig tart egy kapcsolatunk, barátságunk, amíg ezt az igényünket betöltik. Ezt lépi túl a házasság, család, gyermekvállalás, igaz baráti, testvéri, munkahelyi közösség, ahol felszabadulunk az önzés fogsága alól és megérezzük annak örömét, erejét és gyümölcsét, ha készek vagyunk másokat is szolgálni önként, képmutatás és üzleti érdek nélkül. Ez azonban még mindig nem az a maradéktalan élet, amire megszülettünk, mert az csak a Teremtőnkkel való közösséggel lesz teljes. Jézus Krisztushoz csatlakozni, őt követni és szolgálni a létünk megkoronázása, hiszen ő képes átvezetni bennünket a halálból az életre. Vele lehet újat kezdeni, mert a múlt árnyaitól, de még a jelen és a jövő félelmeitől is meg tudja szabadítani lelkünket. Ráadásul a mennyei Atya megtisztelő megbecsülése is ott vár ránk, mert rá hallgattunk és neki engedelmeskedtünk.
Mennyei Atyám, ahogy a világmindenség nagysága, úgy dicsőséged is felfoghatatlan számomra, de szolgálni és követni szeretnélek téged minden nap és mindenhova!
