2023. április 30., vasárnap

Napi felülről:

“Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.”

János evangéliuma 8. rész 36. vers*

Áldott vasárnapot, a Krisztusban megkapott és megélt szabadság örömét és erejét kívánom minden testvérem számára!

Akkor is lehetünk foglyok, amikor ennek nem vagyunk tudatában, mert annyira része lett az életünknek a rabság. Egy alkoholista évekig tagadhatja magának, hogy nem tud ital nélkül élni és már az is előre lépés, amikor felismeri és elismeri szenvedélyét. A bolondság börtöne sem annyira nyilvánvaló, pedig hányan szenvednek miatta, mert fenntartás nélkül képesek bírálni az értelmesek és bölcsek szabadságát.  Istentől azonban legtöbbször a hitetlenség béklyói tartanak távol, mert bezárnak saját tapasztalataink és érzéseink falai közé. Jézus Krisztus azért jött el hozzánk, hogy bemutassa a való igazságot, Isten országának jelenlétét, hatalmát és erejét. Az ő segítségével tényleg kinyílhat számunkra a világ, leomlanak a börtönfalak és a mennyei lehetőségek végtelen területére léphetünk. Ez az igazi kiút a céltalan és céltévesztett élet útvesztőjéből. Az elvárások és teljesítménykényszer rabigájából a szeretetből fakadó, önzetlen szolgálat hálás örömébe. Vele nem okoskodni fogunk, hanem bölcsen élni, nem átkozni, hanem békességben élni és áldani. Ez az a szabadság, amely tőle van és csak tőle is függ!

Mennyei Atyám, köszönöm a Krisztusban kapott szabadság valóságát, erejét és örömét!

*Revideált új fordítás

2023. április 29., szombat

Napi felülről:

“Mily nagyok alkotásaid, Uram! Igen mélyek gondolataid!”

92. zsoltár 6. vers*

Áldott szombatot, az Örökkévaló alkotásaiban való gyönyörködést és tanácsainak mélységes erejét kívánom minden testvérem számára!

Miközben telve lehet a szívünk feszültséggel, félelemmel és aggódással nézzünk most fel és engedjük, hogy a lelkünk újból rácsodálkozzon és gyönyörködjön Istenünk bámulatos alkotásaiban, ezerszínű teremtésében és az élet csodájában. Nem kell hozzá bekapcsolni semmilyen szerkezetet, nincs szükség hozzá térerőre vagy előzetes tudásra, csak felfelé nyitott szívre. Hagyjunk és adjunk magunknak időt a természet szépségének élményére, élvezetére. A nyíló virágok pazar művészetére, a levelek friss suttogására és a megújuló élet ünnepére. Töltsük meg a szívünket a tavaszi remény üzenetével. Minden tél véget ér egyszer és az Örökkévaló képes és kész is újat előhozni, a régit megújítani. Amíg ő a mi Urunk, addig ezt meg fogja tenni velünk és bennünk is, mert ez az ő természete. Ezzel együtt legyen nyitott a fülünk tanítására, tanácsára és mélységes gondolataira, mert ezek emelhetnek fel bennünket mennyei magasságokba, oda ahová semmilyen más módon nem juthatnánk el. Mindez értünk van, nekünk szól, hát legyen hasznunkra, és ne ítéletünkre!

Mennyei Atyám, alkotásaid csodájában gyönyörködöm, tanácsodat szívembe zárom, hogy reménységgel, hittel és szeretettel töltse be azt!

*Revideált új fordítás

Bővölködő élet (6)

Tegnap az Isten országában érvényesülő törvényszerűségekről írtam.

Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.

Péld 12,25

Ma pedig arra keresem a választ, hogy mindezek ellenére mégis van olyan, hogy nehéz adni másoknak. Van, hogy könnyebb, néha pedig nehezebb… Miközben ezen gondolkodtam, eszembe jutott a gazdag ifjú példázata.

Jézus így válaszolt neki: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

Mt 19,21-22

És ezzel az igével párhuzamosan elolvastam a mennyek országára vonatkozó példázatokat, amelyek közül egyet másoltam ide.

Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.

Mt 13,44

Mi a különbség a két történet között? A gazdag ifjúnak azt tanácsolja Jézus, hogy adja el vagyonát, ossza szét a szegények között, és akkor kincse lesz a mennyben. Ezután pedig kövesse Őt (Jézust). De az ifjú szomorúan távozott mert nagy vagyona volt. A másik történetből az derül ki, hogy a főszereplő mindenét eladja. Ráadásul nem sokat gondolkozik, mert nagyon örül mikor rátalál a kincsre (a mennyek országára), és örömében teszi mindezt.

Tehát azt látjuk, hogy miközben ugyanazzal a kinccsel találkozik a gazdag ifjú és a másik történet főszereplője is, teljesen máshogy viselkednek. Vajon miért?

Vajon a gazdag ifjú tényleg ismerte Istent? Vagy inkább csak a törvényt, amit olyan hűségesen betartott? Vajon tényleg többet akart az élettől, vagy csak elismerésért ment Jézushoz? Miért volt szomorú?

Azt gondolom, hogy akkor nehéz adni, ha azt, amiből adni szeretnénk, a sajátunknak tulajdonítjuk. Ha azt gondoljuk arról, hogy az az enyém, én dolgoztam meg érte, engem illet. Ha nem úgy gondolkodunk, hogy „csak” kölcsönkaptuk, és minden, amim van, csak kegyelem, akkor tényleg nehéz belőle adni. Szomorú volt a gazdag ifjú, mert ragaszkodott ahhoz, amilye volt. Jobban ragaszkodott hozzá, mint Jézushoz. Ezt nehéz kimondani, de a vagyon birtokolta Őt, és nem Ő a vagyonát. Jézus szabaddá akar tenni minket, hogy semminek ne legyünk a rabjai. Azt szeretné, ha semmi, de semmi nem lenne fontosabb az életünkben Őnála.

Vizsgáljuk meg az életünket! Nézzük meg a tetteinket! Azt tükrözik, hogy Jézus számunkra a legfontosabb?

Beszélgessünk erről Istennel.

Bővölködő élet (5)

Az előző napokban sorra vettük mennyi mindent kérhetünk, kaphatunk és kapunk is a mi gondoskodó, mennyei Atyánktól. Ma arról szeretnék röviden írni, hogy mit tanít nekünk az Atya arra vonatkozóan, hogy mit kezdjünk azzal a gazdagsággal, amiben minket részesít.

Dicsérjétek az Urat! Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban….Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad….Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik.

112 Zsolt 1,3,9.

Micsoda ígéret. Itt újra láthatjuk, hogy mi a sorrend. Dícsérjétek az Urat! Boldog ember az, aki az Urat féli… És akkor, vagyon és gazdagság lesz házában. A mai nap pedig a következő versre (9. verset) szeretném felhívni a figyelmeteket: Bőven adakozik a szegényeknek. És utána mi fog történni? Mit gondoltok, mit mond az ige?

Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.

Péld 12;24-25

Ez azt jelenti, hogy teljesen más törvényszerűségek érvényesülnek Isten országában, mint e világban. Isten országa pedig bennünk és köztünk van. Tényleg eszerint az elv szerint élek? Rajtunk keresztül is látja a világ, hogy Isten országa mennyivel másképp működik, mint a látható világunk?

Imádkozzunk azért, hogy felfedezhessük most, ma is Isten országának ezt a csodálatos törvényszerűségét. Ha adok még több lesz. Anyagiakban is, és minden más téren. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. Ez az igazán bővölködő élet. Mivel soha nem fognak elfogyni a lehetőségek, hogy jót tegyünk másokkal, soha nem fog megszűnni a gyarapodás, a bővölködés.

ÁMEN

2023. április 28., péntek

Napi felülről:

“Gyökeret versz az igazságban, és megerősödsz benne rendíthetetlenül. Távol marad tőled minden pusztítás és romlás, gondolnod sem kell vele. Közeledbe sem jön a rettegés, nem kell félned tőle.”

Ézsaiás könyve 54. rész 14. vers*

Áldott pénteket, a rendíthetetlen igazságban való mély meggyökerezést és megerősödést kívánom minden testvérem számára!

Az emberi igazságunkért képesek vagyunk küzdeni, harcolni és kitartani akár mindhalálig, de ezzel még nem oldottuk meg az életünk alapvető problémáit. Amikor viszont Isten igazságába mélyülünk el, abban eresztünk erős gyökeret, az kihat a lényünk minden területére, ráadásul nem korlátozódik a földi létünk idejére. Az igazságosság egy éltető talaj, nem egy szabálygyűjtemény, vagy eszmerendszer. Aki ebben él, növekszik és fejlődik, annak minden gondolata, szava és tette ebből táplálkozik. Arra vezet, hogy ne öncélú, másokat kihasználó, elnyomó vagy leuraló lelkülettel éljünk, hanem közösségben, csapatban és egységben. Mindez olyanná formálja a lelkünket, mint az erdőben, mélyen gyökeret eresztett hatalmas fa, amelyet a legerősebb szélvihar sem képes kidönteni, csak legfeljebb megtépázni. A rettegés fel fog tűnni a láthatáron, de nem lesz képes megnyomorítani és félelemben tartani bennünket, mert rendíthetetlen alapokat szereztünk. Ez a gyümölcse és következménye annak, ha kitartóan ragaszkodunk a felülről kapott értékeinkhez és elhívásunkhoz!

Mennyei Atyám, hálát adok rendíthetetlen igazságodért és azért a lehetőségért, hogy én is, belegyökerezhetek és megerősödhetek ebben!

*Egyszerű fordítás

Bővölködő élet (4)

A mai nap azokról a szükségleteinkről szeretnék beszélni, amelyekről mi emberként és Jézus Istenként is hasonlóan gondolkodik.

Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.

Mt 6;24-34

Nem tudtam kihagyni ebből a részből semmit, mert számomra így kerek az egész. Nem azt mondja Isten, hogy a ruházat, élelem nem fontos, hanem hogy nem ez a legfontosabb, miközben tisztában van vele, hogy szükségünk van mindezekre. Sőt! Nemcsak hogy tisztában van vele, de még meg is fogja mindezt adni. Még hozzá hogyan? Ráadásként. És ez a kulcsszó! Nem mindegy, hogy mire helyezzük az életünkben a hangsúlyt? Mire fókuszálunk? A fizikai szükségleteink betöltése nem szabad, hogy cél legyen, csupán eszköz. „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Mt 6;33) Azaz, ha az értékrendem (Isten, család, munka, gyülekezet) a helyén van, Isten minden másról gondoskodik.

És ez tényleg így van. Sőt! Azt tapasztaltam meg, hogy Isten nemcsak hogy betölti „valahogy”, vagy „éppen csak” ezeket a szükségleteinket, de még azon felül is ad. Sokkal többet, mint amire szükségünk van. De azt fontos megjegyeznem, hogy ezt leginkább akkor tudom megtapasztalni, ha hagyok teret és időt Istennek, hogy megmutathassa az Ő szeretét. De olyan is volt nem egyszer, hogy csak gondolatban fogalmaztam meg valamit (pl. mi kerüljön másnap az asztalra), és néhány órával később már meg is kaptuk. Vagy a gyerekek mondták, hogy vegyünk már ezt vagy azt, és azt is megkaptuk.

Ma is sokszor eszembe jut és hála van a szívemben, hogy Anna születése után én 2 hónapon keresztül nem főztem. A lelki és fizikai családunk által ilyen hatalmasan gondoskodott rólunk Isten. Köszönem Nektek és köszönöm Istennek az Ő gondoskodását.

2023. április 27., csütörtök

Napi felülről:

“Az északi szél esőt hoz. A másik háta mögötti vádaskodás pedig haragot támaszt.”

Példabeszédek könyvbe 25. rész 23. vers*

Áldott csütörtököt, békességet termő szavakat, kijelentéseket és megnyilatkozásokat kívánok minden testvérem számára!

Vannak olyan egyértelmű összefüggések, amelyekre nem csak oda kell figyelnünk, hanem fel is kell használnunk ezt a tudásunkat. Amikor esős idő következik, akkor ehhez alkalmazkodva öltözködünk fel, viszünk magunkkal esernyőt vagy esőkabátot, hogy ne ázzunk el teljesen. Ne csodálkozzunk, ha a kapcsolataink megromlanak, békétlenség, neheztelés és harag támad, ha közben északi szelet gerjesztettünk azzal, hogy suttogó, vádaskodó és lejárató kampányt folytattunk valaki ellen az ő háta mögött. Az a védekezésünk, hogy mi csak beszélgettünk, elmondtuk a véleményünket, vagy csak megosztottuk azt, amit hallottunk magunk felé szolgálhat felmentéssel, attól még valakit eláztatunk és becsmérlünk. Még az is lehet, hogy igazat mondunk csak nem akkor és nem annak, akinek kellene. Ne a problémát és bizalmatlanságot szaporítsuk, hanem békességes kapcsolatokat építsünk! Minket is bánt, zavar és nekünk is fáj, amikor kibeszélik a gyengeségeinket a hátunk mögött, rajtunk gúnyolódnak, ezért se tegyük meg ezt másokkal, de ne is vegyünk ebbe részt cinkos hallgatással.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy arra hívtál el, hogy építsek, segítsek és kapcsolatokat gyógyítsak a szavaimmal, ne pedig lejárassak másokat!

*Egyszerű fordítás

Bővölködő élet (3)

Tegnap a Róma 8,32-vel fejeztem be a gondolataimat. “Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne adna vele együtt mindent minekünk?”

Két részt emeltem ki ebből az igéből. Emlékeztek? Vele együtt. Mindent.

Vele együtt. Azaz Jézussal együtt. Isten csak és kizárólag Jézussal együtt ad nekünk mindent.

És ugyanezt a gondolatot Jézus is alátámasztja több helyen. Az egyik ezek közül:

Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.

Jn 16:24-25

Azt mondja Jézus, hogy ha az Ő nevében kérünk, meg is kapjuk azért, hogy örömünk teljes legyen. Tehát ha megértjük, hogy valójában mi „mindenre” van szükségünk testileg, lelkileg, szellemileg (és mellékesen mi „mindenre” nincs szükségünk), akkor azt, ha elkérjük az Atyától Jézus nevében, mind megkapjuk.

A kérdés, hogy elhisszük-e, hogy Jézus tudja (ill. van, hogy jobban tudja, mint mi) mire van szükségünk. Hiszen ha Jézus nevében kérjük, az olyan mintha maga Jézus kérné. Tudunk Jézus nevében kérni?

Bevallom őszintén, ez nekem sokszor nagyon nehéz. Átengedni a döntés jogát. Nem akarom átengedni! Én tudom, hogy nekem mi a jó, hogy nekem mire van szükségem. És küzdök és harcolok és vitatkozok és…és Ő még így is, ekkor is szeret. Mert tudja, hogy közben is formálódok és folyamatosan tanulok. Természetes, hogy a formálódás az fájdalmas folyamat, és éppen ezért nem örülünk neki, de végképp nem vágyunk rá. De ha engedjük, hogy az Atya kezébe vegyen és formáljon, akkor megvalósulhat, hogy egyre inkább hasonlóvá válunk ahhoz, aki formál minket. És minél inkább hasonlítunk hozzá, annál inkább tudunk Jézus nevében imádkozni. Azt kérni és úgy kérni, ahogy Jézus kérné.

Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

Jn 16,24

ÁMEN

2023. április 26., szerda

Napi felülről:

“Tehát ne kritizáljuk, se ne ítéljük el többé egymást! Inkább határozzuk el, hogy nem teszünk semmi olyat, amivel a testvéreink hitét lerombolnánk, vagy őket elgáncsolnánk!”

Pál levele a rómaiakhoz 14. rész 13. vers*

Áldott szerdát, az ítélkezésre való lehetőségünk, képességünk és irányultságunk helyes és helyén való használatát kívánom minden testvérem számára!

Az, hogy látjuk, érzékeljük és tudhatjuk mi a jó és a rossz. Különbséget tudunk tenni építő és romboló szándékok között egy nagy lehetőség, de egyben óriási kihívás és felelősség is. Az egészséges emberi lélekben benne van, hogy a helyes utat kellene választani, de ennek megvalósításába már beleszólnak az énünk önző vágyai, ezért tévesztjük el a jó irányt. Másokon azonban sokkal könnyebb számonkérni azt, amit elvárunk, miközben önmagunkkal szemben igen elnézőek vagyunk. Kiakadunk, megszóljuk azt, aki türelmetlen, figyelmetlen és szeretetlen velünk szemben, mindeközben ugyanazokat a hibákat követjük el az igazságunk nevében. Van jogunk, felhatalmazásunk ahhoz, hogy megítéljük, megkritizáljuk a dolgokat, sőt az a nagyobb gond, ha inkább szemet hunyunk a rossz felett és hagyjuk eluralkodni. Ezt azonban saját magunkon szükséges először gyakorolni, mert aki ezt teszi, az egészen más szemmel fog nézni botladozó embertársára. Ezen felül rádöbben arra is, hogy milyen nagyon rászorul a mennyei Atya segítségére, jóakaratára és útmutatására!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Jézus Krisztus nem azért jött el, hogy elítéljen engem, hanem hogy kiszeressen a tévedéseimből, másokat kritizáló és magamat sajnáltató önzőségemből! Taníts Uram, hogy másokat építsen, segítsen és felemeljen az életem!

*Egyszerű fordítás

Bővölködő élet (2)

Tegnap azzal fejeztem be, hogy Isten szeretetét és hatalmát már itt a földön megtapasztalhatjuk.

Alapigénk továbbra is ez: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt, bőségben éljenek!” Jézus maga mondja ezt. A kérdés, hogy ismerem-e Jézust, aki a bővölködő életről beszélt.

Ki is Jézus? Mi az Ő értékrendje? Mire gondolhatott, amikor ezt mondta?

Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. (Jn 17;3) Ez a kulcs. Megismerni Istent és az Ő egyszülött Fiát, akiben az IGE testté lett.

János első levelében pedig ezt olvashatjuk, hogy akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. (1 Jn 5;11-12) Tehát élhetek úgy e világban, hogy valójában halott vagyok. Biológiailag élő, de szellemében (lelkében) halott.

Időzzünk el most egy kicsit azon, hogy mit is jelentenek ezek az előbb felsorolt igék személyesen neked.

Végül pedig a mai napi útravalót a következő igével zárom:

“Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne adna vele együtt mindent minekünk?” Róma 8,32.

Vele együtt. Mindent. Vele együtt. Mindent. Vele együtt. Mindent.

Szeretettel várunk!