2024. november 24., vasárnap

Napi felülről:

„Ha ugyanis megértettétek volna, mit jelent: Együttérzést akarok és nem áldozatot, nem ítéltétek volna el az ártatlanokat.”

Máté evangéliuma 12. rész 7. vers*

Áldott vasárnapot, az irgalom, könyörület és együttérzés megerősödését kívánom minden testvérem életében!

A szív irgalma és együttérzése nélkül nem fogunk megállni a bajba jutott mellett, nem megyünk oda a szenvedőhöz és nem tudunk túllépni a magunk alkotta szabályok határain. Az Örökkévaló maradandó törvényekre építette a világot, igazságosan ítél meg mindenkit, mégis a könyörületet, kegyelmet, megbocsátást és szeretetet fektette le alapértékként, amely élteti a mindenséget. Nagyon könnyen fel tudjuk magunkat menteni az ítélkezés vádja alól, azzal, hogy mi csak a véleményünket mondjuk el, de ezzel csak egy másik nevet adunk ugyanannak a veszélyes hozzáállásnak. Azzal, hogy hozunk valamiféle áldozatot, teszünk néhány jótettet, nem leszünk feljogosítva arra, hogy felülről bírálgassunk másokat. Ellenben, ha nyitott füllel és érző szívvel járjuk az utunkat, akkor meghalljuk és felismerjük a szükség hangját, a szenvedő fájdalmát és az ártatlan sóhaját. Nem ítélkező bírók leszünk, hanem a mennyei Atya kinyújtott karjai, angyalai és gyermekei. A legtöbb áldozatot önmagunk miatt hozzuk, de ez soha nem lesz elég arra, hogy igazán boldogok legyünk. Jézus Krisztus viszont értünk áldozta magát, hogy őszintén, együttérzéssel tekinthessünk másokra!

Mennyei Atyám, hálát adok, mert az igazi áldozatot te már meghoztad értem, azt nem nekem kell! Felszabadítottál arra, hogy megtanuljak irgalommal, könyörülettel és együttérzéssel élni minden nap.

*Saját fordítás

Gyülekezeti tábor

Imádkozzunk a gyülekezeti táborunkért, hogy szeretetben, egységben tudjunk jelen lenni, a szívünkben pedig változások tudjanak történni!

Kérdések: én hogyan tudnék szolgálni a táborban másokat? Hogyan akar Isten ott használni és formálni engem?

Pünkösd ünnepe

Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.

‭‭Cselekedetek‬ ‭1‬:‭8‬

E hét végén Pünkösdöt ünnepeljük, vasárnap Reimer Attila lesz a vendégtanítónk. Imádkozzunk ezért az alkalomért, és hogy az egyéni életünkben egy megújulás, Isten Lelkével való mélyebb találkozás történhessen!

Néhány elmélkedést segítő kérdés: az én életemben megvan ez az erő? Hol lenne rá igazán szükségem? Betöltöm az elhívásom “tanúként”?

Gyermekeink a mi felelősségünk! (7)

Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.

1 Kor. 13,11

Zárásként erre a hétre, meg kell értsük mit akar tőlünk, családunktól, gyermekeinktől az Úr! Hogy növekedjünk a hitben mint hűséges gyermekei, de elhagyva a gyermeki butaságot, felelőtlenséget, kezdetleges gondolkodást. Egy dolog maradjon meg, a gyermeki hit, a többinek arra kell épülnie. A hitben fejlődés alapja Jézus Krisztus követése, mellyel jó példával járunk gyermekeink előtt, akik fejlődése a mi kezünkben van, a mi felelősségünk!!!

Ámen! 

Gyermekeink a mi felelősségünk! (6)

13 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.
14 Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.
15 Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”
16 Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

Márk 10,13-16

Tudom többnyire hívők olvassák amit írok, de van olyan aki tiltja, hogy gyermeke Jézushoz menjen, Ő hozzá ragaszkodjon, Őt kövesse? Remélem nincs! Mert ez is a mi felelősségünk, a szülők felelőssége. Mit tett Jézus amikor a gyermekeket nem engedték hozzá? Megharagudott! Ennyire fontosak számára a gyermekeink, akiket áldásként, ajándékként adott számunkra. Tehát ne vonjuk meg gyermekeinktől Jézust, és ne vonjuk magunkra Urunk haragját!

Ámen!

Gyermekeink a mi felelősségünk! (5)

2 Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,
3 és ezt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.

Máté 18,2-4

Mi felnőttek azt gondoljuk, hogy bölcsek vagyunk, megfelelő útmutatást tudunk adni a gyermekeinknek, és hát a hitünk, az aztán sokszor olyan nagy, hogy majdnem elájulunk magunktól! Csak egy a gond, sokszor ez keveredik a mi egónkkal, ami tényleg nagy, és elfeledjük a nagy hitmutogatásban és önigazolásban azt a tiszta gyermeki hitet, amit Jézus az ige által megmutatott! Térjünk vissza a gyermeki hithez, mert tévútra mehetünk. Nem én mondtam, Jézus mondta!

Ámen! 

Gyermekeink a mi felelősségünk! (4)

2 Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette.
3 De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé.
4 A gyermek nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele.

2 Mózes 2,2-4

A történetet mindenki ismeri. De mi érdekes még? Az anya lemond gyermekéről, és egy felelőtlen tettet cselekszik. Kiteszi a csecsemőt a sás közé, ahol a ragadozók bármikor megölhetik. Csak Istenen múlott, hogy azonnal megtalálták! De ez mindig így van? Nem! Mire képes a szülő, ha gyermekét meg akarja óvni, menteni? Miért ezt a veszélyes megoldást választotta? Egy nyitott kérdést hagyok, az igeszakasz elolvasásához! De egy biztos a szülők bármire képesek gyermekükért, de ez csak Isten általi módon helyes!

Ámen! 

Szeretettel várunk!