2021. augusztus 6., péntek

Napi felülről:

Ismerjük hát meg, törekedjünk igazán megismerni az Örökkévalót! Mert eljövetele biztos, mint ahogy hajnal virrad az éj után, mint ahogy megjönnek a felhők, s megöntözi földünket a korai és késői eső!

Hóseás könyve 6. rész 3. vers*

Áldott pénteket, Isten megismerésének áldásait, a benne való biztonság békességét kívánom minden testvéremnek!

A lelki szükségeink megalapozói az életünk biztos pontjai a változó világban, melyhez igazodni lehet, amely védelmet nyújt a nehézségek idején és ahová vissza lehet térni, ha eltévedtünk. Ilyen felülről kapott ajándék a családunk, mely folyamatosan formálódik, mégis az egyik legerősebb, legszilárdabb háttér-országot jelenti a küzdelmeinkben. Ilyen lehet egy jó baráti társaság, de a nemzetünk, népünk is ahová tartozunk. Mindezek egyben példák Isten országának megértésére és felfedezésére. A mennyei Atya megismerése nélkül nem élhetünk teljes életet, ezért ennek beteljesedése létfontosságú, kulcskérdés mindannyiunk számára. Nélküle az élet egy nagy, ismeretlen útvesztő labirintus, ahol vannak örömteli szakaszok, de a végén mindenképpen az elmúlás lesz a győztes. Ő ott nyitott ajtót számunkra, ahol a halál és a sötétség falai zárják el utunkat, ahol a reménytelenség birodalma kezdődik. Segítsége biztos és jelenléte éltető, megújító erő, mint az idejében érkező eső a termőföld számára. Jézus Krisztus áldozata és feltámadás tartja fenn és teszi elérhetővé ma is a felfelé vezető menekülő utat, amely az Örökkévaló megismerése mentén található.

Mennyei Atyám, köszönöm minden segítségedet és útmutatásodat! Az áldásokat, és azt a reményteljes jövőt, amit elkészítettél számomra!

*Egyszerű fordítás

2021. április 14., szerda

Napi felülről:

“Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.” 40. zsoltár 2-3. vers*

Áldott szerdát, reménységben megerősödő szívet, hittel megtett lépéseket és biztos sziklán álló lábakat kívánok minden testvéremnek!

Szemet gyönyörködtetőek a tavaszi fák színpompás ruhájukkal, de a szépség feladatot és célt hordoz. Amikor a virágok elmúlnak, az nem a végről szól, hanem az élet folytatásáról, mert nincs gyümölcstermés szirom-hullás nélkül. A sáros, koszos talajt egy darabig még el is takarhatják a földet érő sziromlevelek, de mindez időleges és mulandó. Az életünkben hány ilyen pompást szirmot kellett már elengednünk, elvesztenünk? Amikre büszkék voltunk, amelyek színnel töltötték be napjainkat és mások is csodálták. Csupán emlékek maradtak belőlünk, amit a por, a sár, az enyészet lassan elfeledtet. A mennyei Atya tervében azonban ennél sokkal több szerepel velünk kapcsolatban. Ő gyümölcstermésre hívott el bennünket és nem sziromsiratásra. A jövőt építeni, nem a múlton búsulni, és ebben nem hagyott magunkra. Minden őszinte kiáltásunk, panaszunk és kérésünk, amivel őt keressük, meghallgatásra talál. Nem a régi emberi dicsőségünket akarja visszaállítani, hanem továbbvezet bennünket a szeretet, öröm, békesség és türelem gyümölcsének kiteljesedésében.

Atyám, köszönöm, hogy benned megtalálhattam az életem! Minden nehézségben, bajban és próbában bizalommal hívhatlak, mert te vagy az én segítségem!

*Revideált új fordítás