2021. április 14., szerda

Napi felülről:

“Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.” 40. zsoltár 2-3. vers*

Áldott szerdát, reménységben megerősödő szívet, hittel megtett lépéseket és biztos sziklán álló lábakat kívánok minden testvéremnek!

Szemet gyönyörködtetőek a tavaszi fák színpompás ruhájukkal, de a szépség feladatot és célt hordoz. Amikor a virágok elmúlnak, az nem a végről szól, hanem az élet folytatásáról, mert nincs gyümölcstermés szirom-hullás nélkül. A sáros, koszos talajt egy darabig még el is takarhatják a földet érő sziromlevelek, de mindez időleges és mulandó. Az életünkben hány ilyen pompást szirmot kellett már elengednünk, elvesztenünk? Amikre büszkék voltunk, amelyek színnel töltötték be napjainkat és mások is csodálták. Csupán emlékek maradtak belőlünk, amit a por, a sár, az enyészet lassan elfeledtet. A mennyei Atya tervében azonban ennél sokkal több szerepel velünk kapcsolatban. Ő gyümölcstermésre hívott el bennünket és nem sziromsiratásra. A jövőt építeni, nem a múlton búsulni, és ebben nem hagyott magunkra. Minden őszinte kiáltásunk, panaszunk és kérésünk, amivel őt keressük, meghallgatásra talál. Nem a régi emberi dicsőségünket akarja visszaállítani, hanem továbbvezet bennünket a szeretet, öröm, békesség és türelem gyümölcsének kiteljesedésében.

Atyám, köszönöm, hogy benned megtalálhattam az életem! Minden nehézségben, bajban és próbában bizalommal hívhatlak, mert te vagy az én segítségem!

*Revideált új fordítás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címe nem lesz megjelenítve. A kötelező mezők jelölve vannak.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .