2021. szeptember 25., szombat

Napi felülről:

Áldott legyen az Isten — Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja —, akinek irgalma bőséges, és aki minden vigasztalás és bátorítás forrása. Ő biztat és bátorít bennünket minden bajban, hogy mi is meg tudjunk vigasztalni és erősíteni másokat, amikor ők vannak bajban. Ugyanúgy bátorítjuk őket, ahogyan Isten is megerősített bennünket.

Második korinthusi levél 1. rész 3-4. vers*

Áldott szombatot, a felülről érkező vigasztalás és bátorítás erejét és áldásait kívánom minden testvéremnek!

A vigasztalás az élet viharai utáni helyreállás, újjáépítés mesterterve. A bajok, veszteségek mindenkit egyformán elérnek és sújtanak. Az alapoktól függ, hogy mennyire tépázza meg, dönti romba életünk reménységének házát egy-egy katasztrófa, de a gyógyulásunk és talpra állásunk segítsége a megfelelő bátorítástól, biztatástól és szeretetteljes öleléstől lesz hiánytalan. Ezért nem teljesen magánügy a fájdalmunk, gyászunk és összetörtségünk, mert nem csupán az örömben van szükségünk társakra, hanem a bajban még inkább. Lehet, hogy ilyenkor inkább visszahúzódnánk a saját kis világunkba, hogy ne érhessen több kín bennünket, de ahhoz, hogy tovább éljünk, ki kell bújnunk a csigaházunkból. Sajnos sokszor tapasztalunk cserbenhagyást, sebeket ejtő vigasztalás próbálkozásokat, lesajnáló, megvető, elítélő hozzáállást a szenvedés idején, de a mennyei Atya azért jött közénk Jézus Krisztusban, hogy mindannyian megtapasztalhassuk a menny meghívását, átkaroló szeretetét, bátorító vigasztalását. Benne és általa a reménység újból átveheti a kormánykereket és az élet zászlaja ismét előkerülhet. Ezt pedig nem csupán önmagunkért kell átélnünk, hanem azokért is, akiket pont ezáltal leszünk képesek megerősíteni.

Mennyei Atyám, irgalmad, szereteted és vigasztalásod az élet forrása. Ebből szeretnék élni és másokat is bátorítani.

*Egyszerű fordítás

2021. augusztus 25., szerda

Napi felülről:

Ha fennhéjázásból bolondságot követtél el, és rájöttél, tedd kezedet a szádra!

Példabeszédek könyve 30. rész 32. vers*

Áldott szerdát, a békesség jó izét és illatát kívánom minden testvéremnek!

Az elkövetett bűneinknél, hibáinknál, rossz döntéseinknél már csak az az elszomorítóbb, amikor kinyitjuk a szánkat, és megpróbáljuk kimagyarázni magunkat. Amikor a felelősséget másokra hárítjuk, vádaskodunk és még nekünk áll feljebb. Féligazságokat, hazugságokat használunk fel védelmünkben, hogy ezzel is csökkentsük a tekintélyvesztésünket. Ezzel lehet, hogy csatát nyerünk, egérutat találunk és látszólag megmenekülünk, de valójában ekkor falazzuk be a helyreállás útját, a változás lehetőségét, a jobbá válás reménységét. A tükröket le lehet takarni, el lehet rejteni őket, de attól még nem változik meg semmi, legfeljebb önmagunkat kíméljük meg egy időre a valósággal való szembesüléstől, amit egyébként mindenki más tisztán lát velünk kapcsolatban. A betegséget is lehet tagadni, megpróbálhatjuk panaszkodással csökkenteni a fájdalmat és felelősöket keresni, de nem sokkal egyszerűbb meggyógyulni belőle? Az elhibázott tetteink felismerése válaszút elé állít. Elindulhatunk a magyarázkodás kikövezett leejtőjén, vagy a felelősségvállalás és változás nehezebb, de felfelé vezető ösvényén.

Mennyei Atyám, te az élet, az igazság és a gyógyulás útját tártad elém, hogy lehetőségem legyen téged hallani önmagam helyett.

*Revideált új fordítás