2021. szeptember 25., szombat

Napi felülről:

Áldott legyen az Isten — Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja —, akinek irgalma bőséges, és aki minden vigasztalás és bátorítás forrása. Ő biztat és bátorít bennünket minden bajban, hogy mi is meg tudjunk vigasztalni és erősíteni másokat, amikor ők vannak bajban. Ugyanúgy bátorítjuk őket, ahogyan Isten is megerősített bennünket.

Második korinthusi levél 1. rész 3-4. vers*

Áldott szombatot, a felülről érkező vigasztalás és bátorítás erejét és áldásait kívánom minden testvéremnek!

A vigasztalás az élet viharai utáni helyreállás, újjáépítés mesterterve. A bajok, veszteségek mindenkit egyformán elérnek és sújtanak. Az alapoktól függ, hogy mennyire tépázza meg, dönti romba életünk reménységének házát egy-egy katasztrófa, de a gyógyulásunk és talpra állásunk segítsége a megfelelő bátorítástól, biztatástól és szeretetteljes öleléstől lesz hiánytalan. Ezért nem teljesen magánügy a fájdalmunk, gyászunk és összetörtségünk, mert nem csupán az örömben van szükségünk társakra, hanem a bajban még inkább. Lehet, hogy ilyenkor inkább visszahúzódnánk a saját kis világunkba, hogy ne érhessen több kín bennünket, de ahhoz, hogy tovább éljünk, ki kell bújnunk a csigaházunkból. Sajnos sokszor tapasztalunk cserbenhagyást, sebeket ejtő vigasztalás próbálkozásokat, lesajnáló, megvető, elítélő hozzáállást a szenvedés idején, de a mennyei Atya azért jött közénk Jézus Krisztusban, hogy mindannyian megtapasztalhassuk a menny meghívását, átkaroló szeretetét, bátorító vigasztalását. Benne és általa a reménység újból átveheti a kormánykereket és az élet zászlaja ismét előkerülhet. Ezt pedig nem csupán önmagunkért kell átélnünk, hanem azokért is, akiket pont ezáltal leszünk képesek megerősíteni.

Mennyei Atyám, irgalmad, szereteted és vigasztalásod az élet forrása. Ebből szeretnék élni és másokat is bátorítani.

*Egyszerű fordítás