2023. január 13., péntek

Napi felülről:

„Szükség van arra, hogy ő növekedjen, én pedig kisebb legyek!”

János evangéliuma 3. rész 30. vers*

Áldott pénteket, a valódi növekedés, felemelkedés megértését, megélését kívánom minden testvérem számára!

Maga a növekedés, fejlődés és az ezzel járó tanulás az életből fakadó szükségesség. Aki erről lemond az a jövő áldásait, lehetőségeit veti el magától. Vannak azonban olyan területei az életünknek, ahol az előrelépés nem az egyéni sikerek gyarapodását jelentik, hanem az, ha mások mellé tudunk állni, ha az ő előmenetelük segítésében veszünk részt. Ezt éli át az a sportoló, aki később edző lesz. Az a tanuló, akiből tanár válik, de lelki területen is hasonló folyamatok mennek végbe. Ez a mások kiteljesedésében való odaszánt részesedés, amikor az a szükséges, hogy ő növekedjen, én pedig merjek, akarjak és tudjak háttérben lenni, miközben teljes örömben élem meg az közös ünneplést. Bemerítő János előkészítette Jézus Krisztus szolgálatát, aki annyira kicsinnyé vált, amennyire csak lehetett, hiszen a menny dicsőségét hagyta el, és megalázott emberré lett. Mindezt azért, hogy felemelje azokat, akik benne hisznek, szívből vágynak arra, hogy ő növekedjen, erősödjön bennük, miközben ők készek megalázni magukat, hogy Isten magasztalhassa fel őket.

Mennyei Atyám, hálát adok, hogy miközben Jézus Krisztus megerősödik bennem, megérthetem, hogy a saját dicsőségem helyett rád érdemes odafigyelnem, hogy azt a dicsőséget, ami örökre enyém lehet megnyerhessem!

*Saját fordítás

Missziós lelkület

Ahogyan te elküldtél engem erre a világra, ugyanúgy küldöm el én is őket. Értük odaszentelem magamat, hogy ők is odaszenteljék magukat neked a valóság megismerése által!

János 17:18-19

Imádkozzunk a gyülekezetünkben jelenleg folyó missziókért, és vezetésért, hogy milyen új irányokba lehet érdemes nyitnunk!

Ha esetleg mostanában közömbösekké váltunk a nem hívő környezetünk elérése, mások üdvössége iránt, imádkozzunk a szívünk változásáért is, és bátorságért, hogy merjük felvállalni, megosztani a hitünket!

2023. január 12., csütörtök

Napi felülről:

„Vegyétek észre, micsoda szeretetet ajándékozott számunkra az Atya azzal, hogy Isten gyermekeinek lettünk elnevezve, és tényleg azok vagyunk! A világ azért nem tudja ezt rólunk, mert még nem ismerte meg őt!”

János első levele 3. rész 1. vers*

Áldott csütörtököt, Isten szeretetének mély bizonyosságát és örömteli megélését kívánom minden testvérem számára!

Az egyik legszebb öröm a család életében, amikor megérkezik a várva várt kisgyermek. Hosszú hónapok várakozása, reménysége és izgalma teljesedik be és kezdődik vele együtt egy új korszak. Az első feladatok közt ott lesz a névadás is, ami nem csupán formaiság, hiszen utána elkísér bennünket egész életünk során. Mi tudhatjuk magunkról, hogy kik vagyunk valójában, kik a szüleink, de mások csak akkor, ha megismernek bennünket. A mennyei Atya Jézus Krisztusban egy csodálatos ajándékkal lepett meg bennünket. Ennek egyik része az a szabadság és igazság, amit ő szerzett meg számunkra; a másik az a befogadás és meghívás, amivel belépőt és lehetőséget kaptunk Isten országába, a mennyei családunkba. Ezzel Isten gyermekei lettünk annak minden kincsével, lehetőségével és felelősségével is. Ez a földi élet mindennapi gondjai közt néha másodrendűnek tűnik, de valójában ez a mi valódi lényünk kulcsa és jövője. Ezt nem elég ésszel felfogni, mert nem tudásról, hanem élő kapcsolatról szól, amit felülről kezdeményeztek, de nekünk kell válaszolnunk rá!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy elfogadtál gyermekednek Jézus Krisztus által!

*Saját fordítás

Gyülekezeti egység

Mindannyiukért kérlek, hogy akik hisznek bennem, valamennyien teljes egységben legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, bennem élsz, és ahogyan én benned élek. Ők is így éljenek mibennünk, teljes egységben, hogy a világ elhiggye, és meggyőződjön róla, hogy valóban te küldtél engem!

János 17:21

Ma imádkozzunk azért, hogy a különbözőségeink ellenére is egységben, testvéri elfogadással és szeretettel tudjunk jelen lenni a gyülekezetben, hogy ezáltal is Krisztusra tudjunk mutatni!

Mit tehetnék én azért, hogy a gyülekezeti egység erősödjön? Esetleg meg kell bocsátanom valakinek, vagy fel kell hagynom mások kibeszélésével? El kell engednem azt a gondolatot, hogy mindig kizárólag az én véleményem lehet a helyes? Meg kell tanulnom alázatosabbá válni és a másikat különbnek tartani magamnál?

2023. január 11., szerda

Napi felülről:

„Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?”

Márk evangéliuma 4. rész 40. vers*

Áldott szerdát, a viharokban is szilárdan működő hitet és a rettegés helyett a reménység biztonságát kívánom minden testvérem számára!

Jézus a tanítványaival együtt utazott a csónakban, amikor hatalmas szélvihar támadt körülöttük. A hullámok olyan gyorsan csaptak be a hajóba, hogy az már kezdett megtelni. Közülük többen tapasztalt halászok voltak gyermekségüktől fogva és pontosan fel tudták mérni a helyzetük súlyosságát. Mindent megtettek, amit csak tudtak, de most ez kevésnek bizonyult. Közben Jézus a hátsó részen aludt, hiszen annyira kimerült a folyamatos szolgálattól. Felébresztették, mert úgy érezték, hogy magától nem törődik létfontosságú problémájukkal. A Mester miután felkelt ráparancsolt a szélre, hogy némuljon el és a vihar megszűnt. Hirtelen körülvette őket a csendesség, ahol tisztán hallhatták Jézus kérdéseit. A valóság nehézsége felszínre hozta hitük korlátait, kicsinységét és elégtelenségét. A félelem erősebb volt bennük, mint a bizalmuk Istenben. Viszont megtapasztalhatták, hogy amíg Jézus velük van, amíg együtt haladnak vele, addig mindig van és lesz megoldás a problémákra függetlenül attól, hogy mit éreznek vagy gondolnak.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy lehetővé tetted, hogy Jézust követhessem, vele legyek és taníthasson hitre, bizalomra és reménységre!

*Revideált új fordítás

Január 11.

Ma eredetileg egy másik témát terveztem megosztani, aztán tegnap este rám terhelődött egy téma, így inkább azt hoznám elétek.

Este a linkelt dalt hallgattam, dúdolgattam Emíliának, aki rajtam aludt épp. A dalszövegen gondolkozva hirtelen belém hasított, hogy nem tudom, milyen élet vár majd rá, talán nagy nehézségek, nyomorúságok, talán még nehezebb lesz majd hívőként egyenesen megállni a világban. Talán Jézus az ő idejében jön vissza. Mi nem tudhatjuk. Viszont szüleiként az a mi felelősségünk, hogy hogyan éljük meg előtte a hitünket, milyen hitbeli alapokat adunk neki és ezáltal hogyan készítjük fel őt az előtte álló évekre és kihívásokra.

Eszembejutott a sok-sok gyerkőc a gyülekezetünkben, akik a mi példánk nyomán válhatnak akár hithősökké vagy langyos keresztényekké is. Nagy felelősség nehezedett rám.

Szóval bátorítalak, akár szülő vagy akár nem, hogy imádkozzunk ma egyrészt magunkért, hogy jó példát mutathassunk, másrészt a következő generációkért, hogy ők is odaszánt életű keresztényekké tudjanak felnőni!

2023. január 10., kedd

Napi felülről:

„Szólj annak érdekében, aki nem tudja jogait megvédeni! Emelj szót a mellett, aki bajba került!”

Példabeszédek könyve 31. rész 8. vers*

Áldott keddet, a számunkra adatott lehetőségek, áldások bölcs felhasználását kívánom minden testvérem számára magunk és azok érdekében is, akik erre képtelenek!

Igaz, hogy első sorban önmagunkért kell kiállnunk, de ehhez hozzá tartoznak azok is, akik a felelősségi köreinkbe tartoznak. Mi lenne, ha egy szülő arra hivatkozna, hogy ő nem gondoskodik a kisgyermekéről, hiszen mindenki lássa el önmagát. Egy munkahelyi főnök nem foglalkozna a beosztottjaival, mert azt csak felesleges tehernek látná. Az orvos csak önmagát gyógyítaná. A tanár csak a saját tanulásával, tudásával törődne. Látszik, hogy ez a társadalom, az együttélés összeomlását jelentené. Ennek ellenére sokszor megkísért bennünket az az önző, magunknak élő kényelmes élet gondolata, amikor el szeretnénk hárítani magunktól azokat a felelősségeket is, amelyek abból fakadnak, akik vagyunk, amilyen lehetőségeink vannak. Minél jobban látom, hogy kik azok, akik rám lettek bízva, akiket segítenem, támogatnom kell, mert egyedül még vagy már képtelenek rá, annál inkább megtalálom önmagam helyét és életem célját, igaz emberségem kiteljesedését és megvalósulását!

Mennyei Atyám, hálát adok, mert már akkor szerettél és eljöttél a segítségemre, amikor én még nem is kerestelek, de tudtad, hogy szükségem van rád!

*Egyszerű fordítás

Nyitott szívek

Imádkozzunk azért, hogy az istentiszteleteken elhangzó tanításokra nyitott szívvel és készségesen tudjunk reagálni, a bűneinket letenni, az elhangzottakat valóban megélni! Imádkozzunk, hogy az alkalmak megújulásoknak, életváltozásoknak lehessenek a színterei!

2023. január 9., hétfő

Napi felülről:

„Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott: a nép már arról beszélt, hogy megkövezi, annyira el volt keseredve az egész nép a fiai és leányai miatt. Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól.”

Sámuel első könyve 30. rész 6. vers*

Áldott hétfőt, az előttünk álló héthez megújuló erőt, az elkeseredettség felett pedig győzelmeket kívánok minden testvérem részére!

Dávid, akit Isten már kiválasztott és felkent Izráel királyának, hivatalosan még nem volt uralkodó. Sőt száműzetésbe kényszerült, mert Saul király üldözte őt és halálra kerestette. Családjával, embereivel együtt kivetett, bujdosó életet éltek, ráadásul még arra is rákényszerült, hogy ellenségeinél keressen védelmet. Míg a katonáival távolban jártak, idegenek dúlták és perzselték fel táborukat és mindenüket elhajtották. Feleségeiket, gyermekeiket is elvitték, és azt, sem tudták, hogy hová, merre! Rettentően elkeseredtek, mert mindenük elveszett, amiért éltek, mindenkit elvettek tőlük, akit szerettek. Első megoldásként Dávid felelősségre vonása, megkövezése is felvetődött, de ettől még nem oldódott volna meg semmi. Az emberi remény meghalt, de az Istenben vetett bizalom nem! Dávid az Örökkévalónál keresett erőt és megoldást, hogy túléljék ezt a szörnyűséget és visszaszerezzék kincseiket, szeretteiket. Végül ez mentette meg őket és adott csodálatos győzelmet és megtapasztalást az Úr vezetéséről!

Mennyei Atyám, hálát adok, mert nálad akkor is van erő, megújulás, amikor én már minden emberi reményemet elvesztettem!

*Revideált új fordítás

Gyülekezeti vezetők

Az évindító imádság második hetében a gyülekezetünkért járnánk közben.

Nagy hála van bennem, amikor arra gondolok, hogy lehet egy gyülekezetem, és kifejezetten hogy ez lehet az. Egész életemben úgy tekinthettem erre a közösségre, mint egy második családra, egy védőhálóra, ahol a tanításokon és kapcsolatokon keresztül tanulhattam Isten szeretetéről, a Lelke munkájáról, vagy arról, hogy a tökéletlenségeink ellenére hogyan használ fel minket a céljai elérésére. Különösen örülök annak, hogy az én kislánykám is ugyanebben a közösségben cseperedhet fel! ❤️ Köszönöm, hogy már most ennyi szeretettel veszitek őt körül. 🙂

Biztosan sokan tudnátok sok mindent mesélni amit eddig kaptatok, tanultatok a gyülekezetünkben, így bátorítalak titeket, hogy ezzel a szeretetteli és hálás szívvel imádkozzunk együtt a következő pár napban a lelki családunkért!

Arra kérünk titeket, testvéreim, hogy becsüljétek meg és tiszteljétek azokat, akik vezetőitek az Úrban! Ők sokat dolgoznak értetek, tanítanak és tanácsolnak benneteket! Kérlek, hogy a munkájukért szeressétek és különösen becsüljétek meg őket! Békességben éljetek egymással!

1 Thessz. 5:12-13

Imádkozzunk ma gyülekezetünk vezetőiért, a lelkipásztorért, diakónusokért, elöljárókért, szolgálatok vezetőiért, hogy a szolgálatukban és munkájukban, családi életükben is az Isten bölcsessége, szeretete, védelme kísérje őket!

Szeretettel várunk!