2021. május 18., kedd
Napi felülről:
Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék? Messzire bujdosnék, a pusztában laknék.
55. zsoltár 7-8. vers*
Áldott keddet, a kétségek, nehézségek és elvárásokkal szemben hűséges és kitartó küzdelmet kívánok minden testvéremnek!
A legnagyobb harcosok és hősök nem azok, akik érzéketlenek a fájdalommal szemben, vakmerőek, mert nincs bennük félelem és soha nem gondolnak a feladásra. A hús vér emberek fájdalmat és félelmet is éreznek, legszívesebben békében élnének, és messze elkerülnék a harcokat, mert nem gépek, hanem élő szívű lelkek. Nem gonosz elképzelés, hogy végre nyugtunk legyen, hogy ne bántsanak és nekünk se kelljen hadakoznunk senkivel és semmivel, hanem a teremtettségünkből fakadó mély vágy a békességre és biztonságra. Sajnos a sötétség kézzelfogható jelenléte miatt még hadban állunk a gonoszsággal. Ebben a küzdelemben lehetetlen a békekötés, kiegyezés, mert az Istentől kapott életünket a tét. Ma még küzdenünk kell, most még nem adhatjuk fel, nem menekülhetünk el, bármilyen nagy is erre a kísértés, de a földi harcaink során is használhatjuk a lelkünk szárnyait, ami elvihet bennünket a szív békességének és nyugalmának helyére, a mennyei Atyához. Amikor neki mondjuk el, vele osztjuk meg a fájdalmainkat, vágyainkat és hittel várjuk a segítségét, akkor ezek az első szárnycsapások, amelyek felemelhetnek a problémák fölé. Vágysz a nyugalomra? Nem az elmenekülés hozza el az igazi megoldást, hanem az Istenhez menekülés biztosíthatja, mind a békességet, mind a győzelmet számodra!
Atyám, köszönöm, hogy a békesség nem egy vágyálom csupán, hanem a te csodálatos ajándékod a téged szeretőknek!
*Revideált új fordítás