2021. június 12., szombat

Napi felülről:

“Később arra utazott egy samáriai férfi is. Amikor meglátta a sebesültet, megsajnálta. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte. Ezután feltette a saját szamarára, elvitte egy vendégfogadóba, és ott ápolta tovább. Másnap a fogadó gazdájának két ezüstpénzt adott, és azt mondta neki: »Gondoskodj erről az emberről, és amit ezen felül még ráköltesz, megfizetem, amikor visszajövök.«”

Lukács evangéliuma 10. rész 33-35. versek*

Áldott szombatot, békességben megerősödött lelket, és bátor szeretet-tetteket kívánok minden testvéremnek!

Kifosztott, bántalmazott, magatehetetlen ember az út szélén. Éppen ott, ahol mi is elhaladunk. Semmi közünk hozzá, sőt ismeretlen, még veszélyes is lehet. Viszont tudnánk segíteni, ha akarnánk, csak akkor felborulna a napirendünk, a saját időnkből, pénzünkből pazarolnánk idegenekre, akikről azt sem lehet tudni, hogy milyenek, meghálálják-e ezt valaha? A legkönnyebb jó nagy ívben elkerülni az ilyen helyzeteket, és ha lehet még félre is nézni közben. Az irgalom azonban képes kihozni belőlünk a legjobbat, a legemberségesebb énünket, aki a haszonszerzés helyett a segítő szeretetben találjam meg az örömét, boldogságát. Azt és annyit ad, amire képes, de úgy adja, mintha saját magáról gondoskodna, azzal a figyelemmel és törődéssel. Ezért vállalnak sokan önkéntes szolgálatot, mert megízlelték a jóság, könyörület és szeretet jó ízét, ami befektetést igényel, de a lélek gazdagodásával jár. A mennyei Atya éppen így hajolt le Jézus Krisztusban hozzánk, hogy minden segítséggel körülvegyen bennünket a helyreállásunk, megújulásunk érdekében, hogy legyen miből merítenünk és adnunk, amikor arra lesz szükség!

Atyám, köszönöm, hogy te nem néztél félre, nem kerültél el, amikor segítségre volt szükségem, hanem ápoltál és minden jóval elláttál, hogy egészséges, szerető és irgalmas szívvel tudjak továbbhaladni az utamon.

*Egyszerű fordítás

2021. május 26., szerda

Napi felülről:

Ha azt mondanád, hogy erről nem tudunk, az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint.
Példabeszédek könyve 24. rész 12. vers*

Áldott szerdát, őszinte, hitből, szeretetből fakadó gondolatokat, tetteket és életet kívánok minden testvéremnek!

Önmagunk megnyugtatását igyekszünk egyre hatékonyabbá csiszolni, mert a mindennapokban sokszor választjuk a problémák kikerülésének könnyebb útját a valódi segítségnyújtás, megoldás helyett, ehhez pedig elengedhetetlen valamilyen jó magyarázat. Nem tudtunk róla! Nem, mert egyszerűbb volt szemet hunyni felette, nem kérdezni rá, nem járni utána, pedig éreztük, hogy baj van, hogy tragédia lehet belőle, hogy valaki a vesztébe rohan. Utána természetesen sajnálkozunk, elmondjuk a véleményünket és hibáztatjuk a felelősöket, de akkor és ott még nagyon fontos lett volna az a néhány bíztató szó, őszinte bátorítás és nemes tett, ami a hatalmunkban volt, de valamiért bennünk is maradt. A szívünk azonban elárulja az igazságot, a lelkünk mélyén pontosan tudjuk, hogy nem cselekedtünk helyesen! Nem leszünk soha többek attól és nem jutunk előrébb, ha elmulasztjuk azt, amit megtehetnénk mások felemelésére. Ne döntsünk a „nem tudás” színlelt útja mellett, ha az kényelmesebb is, hiszen eközben az igaz emberségünket, a hitünk erejét adjuk fel. A mennyei Atya sok jóval megáldott bennünket, de azért, hogy mi is áldások lehessünk a szükség idején.

Atyám köszönöm azt a sok ajándékot és kincset, amivel elhalmoztál, taníts ezeket bölcsen megosztanom a megfelelő helyen és időben!

*Revideált új fordítás