Gyülekezeti tábor

Imádkozzunk a gyülekezeti táborunkért, hogy szeretetben, egységben tudjunk jelen lenni, a szívünkben pedig változások tudjanak történni!

Kérdések: én hogyan tudnék szolgálni a táborban másokat? Hogyan akar Isten ott használni és formálni engem?

2023. május 23., kedd

Napi felülről:

„Még beszélt Jézus, amikor emberek érkeztek a zsinagógai elöljáró házától, és ezt mondták: Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert? Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy!”

Márk evangéliuma 5. rész 35-36. vers*

Áldott keddet, a kitartó hit hatalmát, Istenben bízó reménységét és a félelmeinken győztes erejét kívánom minden testvérem számára!

Amikor elér hozzánk a lesújtó hírt, szembesülünk félelemkeltő hatalmával az a legerősebb embert is képes összetörni. Minél jobban szeretünk valakit, annál nagyobb félelem és rémület környékez meg bennünket annak hallatán, hogy elveszíthetjük őt. A szülő gyermek tekintetében ez különösen igaz. Jairus, a településen található istentiszteleti hely egyik ismert vezetője kérte meg Jézust, hogy gyógyítsa meg súlyosan beteg 12 éves lányát. Mielőtt azonban a házához értek volna, megérkezett a fájdalmas hír a gyermek haláláról. Az aggódó kívülállók véleménye szerint, most már bezárult a hit és a bizalom ajtaja és a fájdalmas, félelmetes gyásznak kell ajtót nyitni. Nincs értelme reménykedni, mert teljességgel felesleges, ha eddig nem segített az Isten, ezután már úgysem fog. Jézus azonban nem mondott le erről a családról, hiszen ezért indult el az otthonukhoz. Inkább az édesapát kellett bátorítania arra, hogy ne adja meg magát a félelem, csüggedés vonzásának, és ne engedje el a hit megtartó kötelékét. Amíg a mennyei Atya nem mond le valakiről, addig mi se tegyük ezt meg! A hit nem ért és nem tud mindent, hanem abban bízik, aki mindent képes a hívő javára fordítani.

Mennyei Atyám, köszönöm bátorító biztatásodat, hogy a legsötétebb, legnehezebb időkben is ragaszkodjam hitemhez bármilyen gyenge is vagyok!

*Revideált új fordítás

2023. május 22., hétfő

Napi felülről:

„Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat.”

56. zsoltár 13. vers*

Áldott hétfőt, a megajándékozott élet háláját és az Istennek tett fogadalmaink megtartását kívánom minden testvérem számára!

Minél magasra jutunk az élet ranglétráján, annál többeket tudunk lenézni, felülről szemlélni és ez akkor lesz igazán veszélyes, ha elhisszük, hogy nekünk ez a siker megjár. Nem lehetőséget látunk benne, hogy másokat is felemeljünk, hanem az elvárásaink sokasodnak meg a környezetünk felé. Amikor a hálátlanság szemüvegét használjuk, sokan, akik segítettek elérni a céljainkat eltűnnek látókörünkből, ami azért csábító mégis, mert a saját dicsőségünket nagyítja fel mások rovására. Nem csupán szomorú és igazságtalan, amikor elfelejtkezünk arról, hogy kinek mivel tartozunk, hanem egyenesen torzítja a jellemünket, mert hamis képet épít fel önmagunkról. Amikor Istennel szemben tesszük meg ugyanezt, az még nagyobb kockázattal jár, hiszen nem tudhatjuk, hogy meddig lesz még időnk betartani az ígéretünket. Sok mindent halogathatunk az életben, de a mennyei Atyának tett fogadalmainkat mindennél komolyabban kell vennünk, hiszen ezektől függ a jövőnk és a lelkünk igaz reménysége. A hálánk áldozata pedig abban segít, hogy ne szálljunk el saját teljesítményünk nagyságától, hanem miénk lehessen a megajándékozott élet öröme.

Mennyei Atyám, tartozom neked ígéreteim megtartásával és hálás szívem örömével!

*Revideált új fordítás

Pünkösd ünnepe

Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.

‭‭Cselekedetek‬ ‭1‬:‭8‬

E hét végén Pünkösdöt ünnepeljük, vasárnap Reimer Attila lesz a vendégtanítónk. Imádkozzunk ezért az alkalomért, és hogy az egyéni életünkben egy megújulás, Isten Lelkével való mélyebb találkozás történhessen!

Néhány elmélkedést segítő kérdés: az én életemben megvan ez az erő? Hol lenne rá igazán szükségem? Betöltöm az elhívásom “tanúként”?

Gyermekeink a mi felelősségünk! (7)

Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.

1 Kor. 13,11

Zárásként erre a hétre, meg kell értsük mit akar tőlünk, családunktól, gyermekeinktől az Úr! Hogy növekedjünk a hitben mint hűséges gyermekei, de elhagyva a gyermeki butaságot, felelőtlenséget, kezdetleges gondolkodást. Egy dolog maradjon meg, a gyermeki hit, a többinek arra kell épülnie. A hitben fejlődés alapja Jézus Krisztus követése, mellyel jó példával járunk gyermekeink előtt, akik fejlődése a mi kezünkben van, a mi felelősségünk!!!

Ámen! 

Programjaink: 2023. május 21 – 28.

2023. május 21., vasárnap

Napi felülről:

„Van olyan út, amely helyesnek látszik, végül mégis a halálba vezet.”

A Példabeszédek könyve 16. rész 25. vers*

Áldott vasárnapot, a helyesnek látszó helyett, az életre vezető életút megtalálását és használatát kívánom minden testvérem számára!

Az utakat nem a szépségük, népszerűségük vagy a könnyen járhatóságuk teszik jóvá vagy rosszá, hanem az irányuk, a cél ahová vezetnek. Az egyik veszélyes tévedésünk pont abból fakad, ha céltalan az életünk, ezért mindig arra megyünk amerre a pillanatnyi kedvünk tartja, vagy amerre mások sodornak. Így a végén egy összevissza kuszált, elvesztegetett és reménytelen életutat vejezünk be a semmi közepén. A másik a céltévesztett útválasztás. A boldogulásunkat tűzzük ki magunk elé, de nem keressük meg, nem kutatjuk ki azt az irányt, amely a teljes és örök életre nézve biztosítaná ezt, ezért a rövidtávon hasznot ígérő lehetőségeket választjuk, amelyek nagyon sokszor éppen eltávolítanak az eredeti céljainktól. Legtöbb ember nem a halált akarja választani, de a felelőtlen, hitetlen és önző döntéseinek mégis ez lesz a következménye. Az a reménységünk mégis, hogy Isten nem hagyott magunkra az útkereséseinkben. Elénk tárta, megnyitotta az örök életre vezető utat Jézus Krisztusban. Ez a szeretet nehéz, de felfelé vezető útja, amely nem csak helyesnek látszik, de valóban az is!

Mennyei Atyám, hálát adok, mert nem kell egyedül bolyonganom az élet útvesztőjében, hiszen megmutattad számomra az életre vezető ösvényt Jézus Krisztusban!

*Egyszerű fordítás

Gyermekeink a mi felelősségünk! (6)

13 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.
14 Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.
15 Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”
16 Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

Márk 10,13-16

Tudom többnyire hívők olvassák amit írok, de van olyan aki tiltja, hogy gyermeke Jézushoz menjen, Ő hozzá ragaszkodjon, Őt kövesse? Remélem nincs! Mert ez is a mi felelősségünk, a szülők felelőssége. Mit tett Jézus amikor a gyermekeket nem engedték hozzá? Megharagudott! Ennyire fontosak számára a gyermekeink, akiket áldásként, ajándékként adott számunkra. Tehát ne vonjuk meg gyermekeinktől Jézust, és ne vonjuk magunkra Urunk haragját!

Ámen!

2023. május 20., szombat

Napi felülről:

„Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem.”

55. zsoltár 17. vers*

Áldott szombat mellett kívánom a nehézségeink, nyomorúságunk és sóhajtozásaink őszinte megvallását, elsírását és kipanaszkodását az Úr előtt, hogy a segítségét is átélhessük!

A sikeres élet sohasem mentes a nehézségektől. Nem attól lesz valaki győztes, hogy elkerül minden akadályt, próbát és küzdelmet, hanem attól, hogy ezekben a helyzetekben is kitartott, nem adta fel, megkereste, megtalálta a megfelelő kiutat és tovább tudott lépni. Mindig lesznek olyanok, akik látszólag vagy ténylegesen hátráltatják az életünket, keresztbe tesznek nekünk és csalódunk bennünk. Ez rosszul fog esni, fájdalmasan fogjuk megélni, de tudnunk kell, hogy ebben semmi rendkívüli nincs. Mások is átélik ugyanezeket a mélységeket, velük is megtörténnek ilyenek. Ez még nem fog megvigasztalni bennünket, de legalább megérthetjük, hogy nem az önsajnálat vagy mások szánakozása a kiút a helyzetünkből, hanem ennél többre van szükségünk. Ki kell öntenünk, meg kell vallanunk és el kell panaszkodnunk a fájdalmainkat, de nem mindegy, hogy hol és kinek. Annak érdemes, aki tényleges segítséget is tud adni a továbblépésben! Az a jó, ha vannak olyan barátaink, szeretteink, akik így állnak mellénk és ilyen helyzetekben is számíthatunk rájuk. Az igazán bátor és hatékony lépés mégis az, ha Isten elé visszük panaszunkat, előtte sírjuk el bánatunkat és nála keresünk vigasztalást. Ez már a szabadulásunk, megújulásunk első lépése lesz, mert a legjobb helyen kopogtattunk.

Mennyei Atyám, hozzád kiáltok, neked mondom el bánatomat, csalódásaimat és fájdalmaimat! Köszönöm, hogy nem csupán meghallgatsz, hanem a segítség útját is kiépíted számomra!

*Revideált új fordítás

Gyermekeink a mi felelősségünk! (5)

2 Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,
3 és ezt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.

Máté 18,2-4

Mi felnőttek azt gondoljuk, hogy bölcsek vagyunk, megfelelő útmutatást tudunk adni a gyermekeinknek, és hát a hitünk, az aztán sokszor olyan nagy, hogy majdnem elájulunk magunktól! Csak egy a gond, sokszor ez keveredik a mi egónkkal, ami tényleg nagy, és elfeledjük a nagy hitmutogatásban és önigazolásban azt a tiszta gyermeki hitet, amit Jézus az ige által megmutatott! Térjünk vissza a gyermeki hithez, mert tévútra mehetünk. Nem én mondtam, Jézus mondta!

Ámen! 

Szeretettel várunk!