2021. június 5., szombat

Napi felülről:

Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.

63. zsoltár 2. vers*

Áldott szombatot, Isten szeretetével és örömével bőven megöntözött lelket és békességgel betöltött szívet kívánok minden testvéremnek!

Minden nap locsolgatjuk a lelkünk kertjét, hogy ne legyen kiszáradt, megkeményedett és terméketlen föld. Sokszor nem is az a probléma, hogy ne lennének jó és nemes vágyaink, ötleteink és terveink, de éltető víz helyett az elégedetlenség, hálátlanság és hitetlenség mérgével itatjuk őket, ezért ne is csodálkozzunk, ha szívbeli öröm, békesség és megelégedés helyett csak a keserűség rögei maradnak. A léleknek szüksége van a felülről érkező érintésre, a mennyből jövő, éltető esőre, amely lehetőséget biztosít számára, hogy jó gyümölcsöt teremjen és Isten dicsőségét hirdesse! Nem lehet túlbecsülni a mennyei Atyával töltött idő jelentőségét, a vele való közösség erejét és hatását, hiszen ez tesz bennünket igazán azzá az emberré, akinek megszülettünk. Elérhetünk nagy sikereket, lehet elég vagyonunk és pénzünk, de a lelkünk mindaddig nem fog békességre találni, amíg meg nem tapasztalja Isten jóságos szeretet-ölelését Jézus Krisztusban. A kudarcok, veszteségek és betegségek mélyen érintik a szívünk állapotát, ezért ezekben a helyzetekben még inkább szükségünk van a Szentlélek bíztató szavára és megújító erejére. Amíg Istenre bízzuk magunkat, neki szolgáltatjuk ki a lelkünket, addig van és lesz reménységünk a szebb napokra, a bőséges áldásokra!

Atyám, jelenlétedre és bátorító szavadra vágyakozom, mert vagy az én reménységem és örömöm forrása!

*Revideált új fordítás