2021. október 2., szombat

Napi felülről:

De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig.

Mózes második könyve 17. rész 12. vers*

Áldott szombatot, megerősített kezeket, hittel megszerzett győzelmeket, és elkötelezett társakat kívánok minden testvéremnek!

Mózes felemelt kezei népe sikerének a biztosítékát jelentette. Amíg ő kitartott, addig a csata kimenetele is győzelemre állt. Ezt egyedül, segítség nélkül nem tudta volna végigvinni, de ott voltak mellette azok a támaszai, akikre teljes mértékben számíthatott. A harcosok folyamatosan küzdöttek legjobb tudásuk szerint, de az ég felé kitárt imádkozó és áldó karok nélkül ez önmagában kevés lett volna. Mindenkinek megvolt a maga feladata, és felelőssége ebben az ütközetben, ami így összefogva egy hosszútávra kiható győzelmet hozott. A mindennapjainkban sokszor kerülünk támadások kereszttüzébe, amelyek veszélyeztetik családunk, közösségünk, kapcsolataink épségét, biztonságát és békességét. Ezekért nem csupán megéri küzdeni és harcolni, de igazából ezek kimenetelétől függ a jövőnk boldogsága és áldásai. Nem menekülhetünk el, hátrálhatunk meg, adhatjuk fel a jóért, nemesért, értékesért való kitartó küzdelmet, még akkor sem, ha elfáradtunk és eljutottunk a saját határaink végéhez. Ebben nem szégyen támogatást kérni és elfogadni, sőt talán ezek a próbák segítenek felfedezni az igazi társainkat.

Menyei Atyám, a próbák között te vagy a győzelmünk biztosítéka! Formálj bennünket áldott csapattá!

*Revideált új fordítás