2021. május 9., vasárnap

Napi felülről:

Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.
66. zsoltár 8-9. vers*

Áldott vasárnapot, az élet örömét, a hit megtartó erejét és Istenünk felfoghatatlan szeretetét kívánom minden testvéremnek a mai napra!

Pár hét alatt felöltötte magára üde zöld, tavaszi ruhatárát az egész természet. A megújulás, az új termés és gyümölcsök reménységét hirdeti minden kibomló rügy és virágszirom. A növekedést, a kibontakozást ugyan hátráltathatja a rossz időjárás, lehet, hogy nem ugyanannyit szüretelhetünk majd a megfelelő időben, de az élet akkor is továbbhalad és győzedelmeskedik. Mi is egy új esélyt és lehetőséget kaptunk a növekedésre! Még nem minden körülmény tökéletes, nem tért vissza minden a megszokott kerékvágásba, de talán nem is ez a legfontosabb, hanem az Istentől kapott lehetőségeink megragadása és felhasználása! Megérkezett a lelkünk tavasza, a reménység kivirágzott, de az már tőlünk függ, hogy hit által termés érlelődik, vagy csak egy múló emlék marad az újra kinyíló világ ígérete. Amikor a mennyei Atya dicsérete és a hálaadás sepri ki a szívünkből a búskomorságot, a félelmeket és a sötét gondolatokat, akkor ez megtermékenyíti a lelkünk egészséges vágyát a jóra, szépre és nemesre. Ez a mi igazi életünk és küldetésünk, ezért lehetünk még itt, mert az Úr felénk való szeretete nem fogyott el!

Atyám, hálát adok neked a tavaszért, a lehetőségekért és a gyümölcstermés reménységéért!

*Revideált új fordítás

2021. április 14., szerda

Napi felülről:

„Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.” 40. zsoltár 2-3. vers*

Áldott szerdát, reménységben megerősödő szívet, hittel megtett lépéseket és biztos sziklán álló lábakat kívánok minden testvéremnek!

Szemet gyönyörködtetőek a tavaszi fák színpompás ruhájukkal, de a szépség feladatot és célt hordoz. Amikor a virágok elmúlnak, az nem a végről szól, hanem az élet folytatásáról, mert nincs gyümölcstermés szirom-hullás nélkül. A sáros, koszos talajt egy darabig még el is takarhatják a földet érő sziromlevelek, de mindez időleges és mulandó. Az életünkben hány ilyen pompást szirmot kellett már elengednünk, elvesztenünk? Amikre büszkék voltunk, amelyek színnel töltötték be napjainkat és mások is csodálták. Csupán emlékek maradtak belőlünk, amit a por, a sár, az enyészet lassan elfeledtet. A mennyei Atya tervében azonban ennél sokkal több szerepel velünk kapcsolatban. Ő gyümölcstermésre hívott el bennünket és nem sziromsiratásra. A jövőt építeni, nem a múlton búsulni, és ebben nem hagyott magunkra. Minden őszinte kiáltásunk, panaszunk és kérésünk, amivel őt keressük, meghallgatásra talál. Nem a régi emberi dicsőségünket akarja visszaállítani, hanem továbbvezet bennünket a szeretet, öröm, békesség és türelem gyümölcsének kiteljesedésében.

Atyám, köszönöm, hogy benned megtalálhattam az életem! Minden nehézségben, bajban és próbában bizalommal hívhatlak, mert te vagy az én segítségem!

*Revideált új fordítás

Szeretettel várunk!