Kategória: Imahét

…az Úr házában lakom egész életemben.

Zsolt. 23,6

Kedves Testvérek!

Mit jelenthet az Úr házában lakni egész életünkben?
Mire gondolhatott a zsoltáríró?
Hiszen abban a korban, amiben Dávid élt, még csak a papok és léviták kiváltsága lehetett az Úr házában lakni.

Próféciák szóltak arról, hogy amikor eljön a Messiás, akkor majd minden izraelita, sőt a pogány népek fiai is az Úr házában lakhatnak. De Dávid azt írta, jelen időben, hogy „az Úr házában lakom”. Úgy gondolom, Dávid valamit megértett, amit korának emberi még csak meg sem sejtettek.

Habár a törvény időszakában élt, mégsem volt törvény alatt. Megértette, mit jelent az Isten kegyelme, amely csak jóval később, Jézusban öltött testet. Átélte, hogy nincs ellene kárhoztató ítélet, és hogy megszabadította őt az élet Lelkének a törvénye a bűn és a halál törvényétől.

Dávid élete, hite Krisztusra, a kegyelemre mutatott. Tanuljunk hát Dávid hitéből, hálás szívétől! Legyen vágyunk az Úr házában lakni! Az Ő szeretetének közelségében, szíve közepében elrejtőzni egész életünkben!

Viszonozzuk hálaadással Isten végtelen jóságát!

Az Úr házának falai ott emelkednek, ahol a teremtmény Isten felé tekint. Így lakhatunk bárhol, ha Istenhez kapcsolódunk, az Úr házában fogunk lakni… Mondjuk együtt Dáviddal:

Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak.

Zsolt. 27,4-6

Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján…

Zsolt. 23,6

Kedves Testvérek!

Adjunk hálát Isten jóságáért, amellyel körülvesz bennünket. Hiszen körbevesz! Akkor is, amikor nem érezzük és pont az ellenkezőjét tapasztaljuk. Tudatosan, hittel kell túllátni a problémákon, hiszen erre bíztat Istenünk.

Hinni kell, hogy a megoldás már készen van, és megadja a kivezető utat az Úr a maga idejében. Nincs más kapaszkodónk, mint az Istenbe vetett hitünk. Használjuk hát a hitünket! Mondjuk ki, hogy áldottak vagyunk akkor is, ha nem azt érezzük! Ez a hit. A hit harc. Ne a láthatókra, hanem a láthatatlan Isten ígéreteire nézzünk! Nem fogunk csalódni!

Vegyük számba, hogy miért adhatunk hálát ma. Semmi sem természetes! Az sem, hogy reggel a saját ágyunkban kelhetünk fel. Vagy, hogy éjjel tudunk aludni. Áldás, hogy van társunk vagy vannak gyermekeink, van egészségünk… sorolhatnánk.

Minden a mi drága Istenünk kegyelméből, hosszútűréséből és szeretetéből fakad. Menjünk Istenhez, és mondjuk ki hittel, hogy minden terhünket rá bízzuk. Mert tudjuk, és hisszük, hogy neki gondja van ránk. Sőt, köszönjük meg, még mielőtt túllennénk az adott problémán, hogy Ő már megoldotta azt! Meg fogjuk látni és tapasztalni, hogy a hálaadás felemeli a szívünket, és (idővel) meg fog érkezni a megoldás.

Végül pedig ne feledjük, hogy AKIK AZ ISTENT SZERETIK, azoknak MINDEN A JAVUKRA VAN!

Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.

Zsolt. 23,5

Kedves Testvérek!

Érdekes magyarázatot olvastam mai igénkkel kapcsolatban:

„A pásztor két okból keni meg juhait olajjal. Először is védelmül a rovarok ellen. Ha nem védekeznének ellenük, leraknák petéiket a juh orrának nyálkahártyájába, és ettől a juhok megőrülnének; az anyajuhok nem adnának tejet, a bárányok növekedése leállna. Ezért a pásztor bekeni juhait egy olajos rovarriasztó anyaggal, ami az ellenséget távol tartja, a nyájnak pedig nyugalmat szerez. Másodszor olajat használ a sebek gyógyítására is. A legtöbb sérülés egyszerűen a nyáj többi tagjával való együttélésből ered. Ezért a pásztor rendszeresen megvizsgálja juhait, mert nem akarja, hogy a friss sérülések idővel elfertőződjenek. A juh nem érti az olaj mechanizmusát, de nem is kell értenie. Elég, ha tudja, hogy Pásztora jelenlétében valami olyasmi történik, ami sehol máshol.”

Kérjük, hogy Isten az Ő Szelleme által, mint olajjal megkenjen minket, mert akkor jó dolgunk lesz. Békesség tölt el és megelégedés. Úgy érezzük, csordultig van poharunk az áldásokkal. Mert Istennel járni csodás dolog. Köszönjük meg ma a Szelleme által kapott védelmet, mellyel kivédhetjük az ellenségünk minden tüzes nyilát. Köszönjük meg azt a csodás erőt, ami meggyógyít minket minden testi, lelki és szellemi betegségeinkből. Végül kérjük, hogy változtassa meg gondolatainkat a helyes irányba. Ne gondolkodjunk, se ne beszéljük negatív, szomorú, keserű dolgokról. Hanem, ahogy az Ige írja:

Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ami nemes és dícséretes azon gondolkodjatok… és veletek lesz a békesség Istene.

Fil. 4,8-9

Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára.

Zsolt 23,5

Kedves Testvérek!

Bizony megvendégel és elhalmoz szeretetével, gondoskodásával minket a mi Istenünk. Velünk vacsorázik, ebédel, reggelizik az Úr, mert befogadtuk a szívünkbe Őt.

Szeret velünk időt tölteni. Szeret kedveskedni nekünk, megajándékozni bennünket, mert ilyen az Ő természete. Vágyik velünk lenni bármilyen formában. Szerelmes belénk, hiszen a vőlegényünk. Észre vesszük ezt? Viszont szeretjük Őt? Rajongunk úgy érte, mint, ahogy Ő értünk? Kifejezzük neki mi is a szerelmünket iránta naponként?

Nagyon várja minden nap, hogy láthassa a két szép szemünket, hogy gyönyörködjön bennünk, mint szerelmes a szerelmében. Nyissuk hát nagyra szívünk ajtaját és öleljük át Őt! Fejezzük ki neki szívünk szeretetét, háláját!

Ne engedjük be a szívünkbe Sátán gonosz hazugságait, vádlásait! Nem lesz kisebb az Úr szeretete felénk, ha vétkezünk, ha eltávolodunk tőle. Megszomorodik, de nem fog kevésbé szeretni minket. Mert felfoghatatlan számunkra, de Ő, mivel egy az Atyával ezért egyszerre az apukánk is. Egy tökéletes szülő pedig, amilyen csak az Isten lehet, soha nem fog tőlünk elfordulni, lemondani rólunk. Ha nem kell nekünk, fáj értünk a szíve, de tudomásul veszi. Szabad akaratunk van dönteni mellette vagy ellene.

Viszont, ha beengedjük Őt, a Szeretetet a szívünkbe, mérhetetlen örömmel és békességgel ajándékoz meg minket. Engedjük hát, hogy bennünk éljen! Szeressük Őt és egymásban is Őt, mert Ő előbb szeretett minket! Mondjuk el neki, hogy mennyire szeretjük Őt, és hogy mennyire várjuk azt a nagy napot, amit Ő is annyira vár, a mennyegzőnk napját!

Igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.

Zsolt.23,3-4

Kedves Testvérek!

Csodálatos Istenünk van, hiszen minden nap velünk van! Azt ígérte, sosem hagy el minket. Mindig számíthatunk rá. Még a halálosan nehéz helyzetekben is. Sőt, ha nem figyelnénk rá és eltévednénk is, de kérjük a segítségét, mindig megmutatja a helyes és igaz irányba vezető ösvényt. Sokkal jobban szeret minket, mint mi azt el tudnánk képzelni.

Végtelenül türelmes, nem vádol, megbocsát, gyöngéd, szelíd, szerelmes, rajongó…és lehetne még hosszasan sorolni, hogy mennyire jó Isten Ő…

Időzzünk el ezen egy kicsit gondolatainkban drága testvéreim!

Adjunk hálát neki az Ő szeretetéért, gondoskodásáért, imameghallgatásaiért! Emlékezzünk vissza, hogy mennyi kilátástalan, szorult helyzetből hozott ki minket Istenünk! Sőt! Mennyi győzelmet, gyógyulást és szabadulást adott már számunkra! Bízzunk Benne, mert megígérte, hogy minden gondunkat rávethetjük, mert neki gondja van ránk.

„Semmi felől ne aggódjunk, hanem imádságban és könyörgésben mindig hálaadással tárjuk fel kéréseinket az Isten előtt, és az Istennek békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni a mi szívünket és gondolatainkat a Jézus Krisztusban.”

Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem, lelkemet felüdíti.

Zsolt. 23,2-3

Kedves Testvérek!

Mai igénken elmélkedve eszembe jutott, hogy vasárnap úrvacsorázhattunk a gyülekezetben.

Tökéletes képe ez a mai igénknek. Hiszen a füves legelőn lévő fű, a kenyér, amivel táplál bennünket az Atya, az Jézus teste. A csendes víz, amellyel felüdíti lelkünket, az pedig az Úr vére.

Továbbvíve a gondolatot Krisztus teste pedig a gyülekezet. Tehát mindannyian, egyenként egymás számára étel lehetünk. Más helyen így fogalmaz az ige, hogy egymás hite által épülünk.

Nem mindegy tehát, hogy éljük az életünket, mert hatással vagyunk egymásra. Táplálni egymást akkor tudjuk, ha van miből adnunk, ha hiszünk Jézus Krisztusban. Ha szoros kapcsolatban vagyunk az Igével, Jézussal, aki azt mondta, hogy aki hisz énbennem, annak belsejéből élő víznek folyamai ömlenek. Ez az élő víz pedig csillapítja a szomjas szívet.

Amilyen szorosan egyek Jézus és az Atya, legyünk mi is olyan szoros kapcsolatban az Istennel, és egymással is, hogy áldás lehessünk egymás számára. Az Atya iránti szeretetünknek a mutatója az egymás iránti szeretetünk. Hiszen, ha egymást nem szeretjük, akiket látunk, hogyan szerethetnénk az Atyát, akit nem látunk mondja az ige.

Segítsük, bátorítsuk, emeljük fel egymást. Legyen szívügyünk a másik szívügye! Ez pedig úgy lehetséges, ha beszélgetünk egymással. Bátorodjék fel a szívünk arra, hogy megálljunk egymás mellett, megkérdezzük, hogy ki hogy van. Persze nem tudunk minden vasárnap mindenkivel beszélgetni, de ha elkezdünk erre jobban odafigyelni, akkor akár 1,2,3…emberrel is szót tudunk váltani egy vasárnapi alkalmon. De nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség!

Így tudjuk egymást imában hordozni. Milyen áldás az igazak buzgó könyörgése!

Imádkozzunk még azért is, hogy a gondolkodásunk, habitusaink különbözőségei miatti falak leomoljanak. Helyette pedig felépüljön az egymás iránti tiszteletünk, szeretetünk.

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.

23.Zsoltár

Kedves Testvérek!

Adjunk hálát imában szeretteinkért, akik körül vesznek bennünket. Név szerint említsük meg őket. Soroljuk fel, hogy miért vagyunk hálásak értük. Ha valakivel mélyebb kapcsolatot szeretnénk, vagy úgy érezzük van rendezni való a kapcsolatunkban, akkor kérjük Isten segítségét abban. Fontos a sorrend, hogy hálaadással kezdjünk!