2023. május 22., hétfő

Napi felülről:

“Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat.”

56. zsoltár 13. vers*

Áldott hétfőt, a megajándékozott élet háláját és az Istennek tett fogadalmaink megtartását kívánom minden testvérem számára!

Minél magasra jutunk az élet ranglétráján, annál többeket tudunk lenézni, felülről szemlélni és ez akkor lesz igazán veszélyes, ha elhisszük, hogy nekünk ez a siker megjár. Nem lehetőséget látunk benne, hogy másokat is felemeljünk, hanem az elvárásaink sokasodnak meg a környezetünk felé. Amikor a hálátlanság szemüvegét használjuk, sokan, akik segítettek elérni a céljainkat eltűnnek látókörünkből, ami azért csábító mégis, mert a saját dicsőségünket nagyítja fel mások rovására. Nem csupán szomorú és igazságtalan, amikor elfelejtkezünk arról, hogy kinek mivel tartozunk, hanem egyenesen torzítja a jellemünket, mert hamis képet épít fel önmagunkról. Amikor Istennel szemben tesszük meg ugyanezt, az még nagyobb kockázattal jár, hiszen nem tudhatjuk, hogy meddig lesz még időnk betartani az ígéretünket. Sok mindent halogathatunk az életben, de a mennyei Atyának tett fogadalmainkat mindennél komolyabban kell vennünk, hiszen ezektől függ a jövőnk és a lelkünk igaz reménysége. A hálánk áldozata pedig abban segít, hogy ne szálljunk el saját teljesítményünk nagyságától, hanem miénk lehessen a megajándékozott élet öröme.

Mennyei Atyám, tartozom neked ígéreteim megtartásával és hálás szívem örömével!

*Revideált új fordítás

Pünkösd ünnepe

Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.

‭‭Cselekedetek‬ ‭1‬:‭8‬

E hét végén Pünkösdöt ünnepeljük, vasárnap Reimer Attila lesz a vendégtanítónk. Imádkozzunk ezért az alkalomért, és hogy az egyéni életünkben egy megújulás, Isten Lelkével való mélyebb találkozás történhessen!

Néhány elmélkedést segítő kérdés: az én életemben megvan ez az erő? Hol lenne rá igazán szükségem? Betöltöm az elhívásom “tanúként”?

Gyermekeink a mi felelősségünk! (7)

Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.

1 Kor. 13,11

Zárásként erre a hétre, meg kell értsük mit akar tőlünk, családunktól, gyermekeinktől az Úr! Hogy növekedjünk a hitben mint hűséges gyermekei, de elhagyva a gyermeki butaságot, felelőtlenséget, kezdetleges gondolkodást. Egy dolog maradjon meg, a gyermeki hit, a többinek arra kell épülnie. A hitben fejlődés alapja Jézus Krisztus követése, mellyel jó példával járunk gyermekeink előtt, akik fejlődése a mi kezünkben van, a mi felelősségünk!!!

Ámen! 

Programjaink: 2023. május 21 – 28.

2023. május 21., vasárnap

Napi felülről:

“Van olyan út, amely helyesnek látszik, végül mégis a halálba vezet.”

A Példabeszédek könyve 16. rész 25. vers*

Áldott vasárnapot, a helyesnek látszó helyett, az életre vezető életút megtalálását és használatát kívánom minden testvérem számára!

Az utakat nem a szépségük, népszerűségük vagy a könnyen járhatóságuk teszik jóvá vagy rosszá, hanem az irányuk, a cél ahová vezetnek. Az egyik veszélyes tévedésünk pont abból fakad, ha céltalan az életünk, ezért mindig arra megyünk amerre a pillanatnyi kedvünk tartja, vagy amerre mások sodornak. Így a végén egy összevissza kuszált, elvesztegetett és reménytelen életutat vejezünk be a semmi közepén. A másik a céltévesztett útválasztás. A boldogulásunkat tűzzük ki magunk elé, de nem keressük meg, nem kutatjuk ki azt az irányt, amely a teljes és örök életre nézve biztosítaná ezt, ezért a rövidtávon hasznot ígérő lehetőségeket választjuk, amelyek nagyon sokszor éppen eltávolítanak az eredeti céljainktól. Legtöbb ember nem a halált akarja választani, de a felelőtlen, hitetlen és önző döntéseinek mégis ez lesz a következménye. Az a reménységünk mégis, hogy Isten nem hagyott magunkra az útkereséseinkben. Elénk tárta, megnyitotta az örök életre vezető utat Jézus Krisztusban. Ez a szeretet nehéz, de felfelé vezető útja, amely nem csak helyesnek látszik, de valóban az is!

Mennyei Atyám, hálát adok, mert nem kell egyedül bolyonganom az élet útvesztőjében, hiszen megmutattad számomra az életre vezető ösvényt Jézus Krisztusban!

*Egyszerű fordítás

Gyermekeink a mi felelősségünk! (6)

13 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.
14 Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: “Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.
15 Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”
16 Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

Márk 10,13-16

Tudom többnyire hívők olvassák amit írok, de van olyan aki tiltja, hogy gyermeke Jézushoz menjen, Ő hozzá ragaszkodjon, Őt kövesse? Remélem nincs! Mert ez is a mi felelősségünk, a szülők felelőssége. Mit tett Jézus amikor a gyermekeket nem engedték hozzá? Megharagudott! Ennyire fontosak számára a gyermekeink, akiket áldásként, ajándékként adott számunkra. Tehát ne vonjuk meg gyermekeinktől Jézust, és ne vonjuk magunkra Urunk haragját!

Ámen!

2023. május 20., szombat

Napi felülről:

“Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem.”

55. zsoltár 17. vers*

Áldott szombat mellett kívánom a nehézségeink, nyomorúságunk és sóhajtozásaink őszinte megvallását, elsírását és kipanaszkodását az Úr előtt, hogy a segítségét is átélhessük!

A sikeres élet sohasem mentes a nehézségektől. Nem attól lesz valaki győztes, hogy elkerül minden akadályt, próbát és küzdelmet, hanem attól, hogy ezekben a helyzetekben is kitartott, nem adta fel, megkereste, megtalálta a megfelelő kiutat és tovább tudott lépni. Mindig lesznek olyanok, akik látszólag vagy ténylegesen hátráltatják az életünket, keresztbe tesznek nekünk és csalódunk bennünk. Ez rosszul fog esni, fájdalmasan fogjuk megélni, de tudnunk kell, hogy ebben semmi rendkívüli nincs. Mások is átélik ugyanezeket a mélységeket, velük is megtörténnek ilyenek. Ez még nem fog megvigasztalni bennünket, de legalább megérthetjük, hogy nem az önsajnálat vagy mások szánakozása a kiút a helyzetünkből, hanem ennél többre van szükségünk. Ki kell öntenünk, meg kell vallanunk és el kell panaszkodnunk a fájdalmainkat, de nem mindegy, hogy hol és kinek. Annak érdemes, aki tényleges segítséget is tud adni a továbblépésben! Az a jó, ha vannak olyan barátaink, szeretteink, akik így állnak mellénk és ilyen helyzetekben is számíthatunk rájuk. Az igazán bátor és hatékony lépés mégis az, ha Isten elé visszük panaszunkat, előtte sírjuk el bánatunkat és nála keresünk vigasztalást. Ez már a szabadulásunk, megújulásunk első lépése lesz, mert a legjobb helyen kopogtattunk.

Mennyei Atyám, hozzád kiáltok, neked mondom el bánatomat, csalódásaimat és fájdalmaimat! Köszönöm, hogy nem csupán meghallgatsz, hanem a segítség útját is kiépíted számomra!

*Revideált új fordítás

Gyermekeink a mi felelősségünk! (5)

2 Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,
3 és ezt mondta: “Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.

Máté 18,2-4

Mi felnőttek azt gondoljuk, hogy bölcsek vagyunk, megfelelő útmutatást tudunk adni a gyermekeinknek, és hát a hitünk, az aztán sokszor olyan nagy, hogy majdnem elájulunk magunktól! Csak egy a gond, sokszor ez keveredik a mi egónkkal, ami tényleg nagy, és elfeledjük a nagy hitmutogatásban és önigazolásban azt a tiszta gyermeki hitet, amit Jézus az ige által megmutatott! Térjünk vissza a gyermeki hithez, mert tévútra mehetünk. Nem én mondtam, Jézus mondta!

Ámen! 

2023. május 19., péntek

Napi felülről:

„Hogy tiszteletteljesen viszonyuljatok azok iránt, akik kívülállók és ne nektek legyen szükségetek másokra!”  

Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 4. rész 12. vers*

Áldott pénteket, a mindennapjaink tiszteletteljes, és bölcs önállósággal, vagyis Istenre hagyatkozó hittel való megélését kívánom minden testvérem számára!

Az emberi kapcsolataink megfelelő minősége az egyik lényeges oszlopa a boldog és kiegyensúlyozott életünknek. Általában tudjuk és értjük, hogy hol húzódnak a saját köreink határa. Kik tartoznak szorosan hozzánk, ki felé vagyunk elkötelezve és kivel vagyunk erős felelősségi viszonyban. Akik ezeken kívül tartózkodnak, azok is embertársaink, felebarátaink. Igaz, hogy nem a barátaink vagy a testvéreink, de feléjük is tartozunk a tiszteletteljes és jószándékú hozzáállásunkkal, vagyis mindazzal, amivel élhetővé és reményteljesebbé formálhatjuk a környezetünket. Ebben annak is kulcsszerepe van, hogy ez legyen a legfontosabb adósságunk feléjük és ne mi szoruljuk másokra, hanem a munkánk áldásaként, nekünk legyen miből adnunk. Amikor megértjük és megéljük, hogy Istennel járni, ráhagyatkozni az egyik legnagyobb biztonságot nyújtja a lelkünk számára, akkor egyre kevésbé vágyunk arra, hogy másoktól függjünk. Akinek pedig van emberi hatalma felettünk, azok felett is megláthatjuk a Mindenható fennhatóságát. Felszabadult élet, amikor függetlenül, érdek és földi elvárás nélkül szerethetünk, mert megtapasztaltuk a mennyei Atya velünk való jóságát!

Mennyei Atyám, hálát adok, mert kiszerettél az önzésem sírjából, hogy felszabadult, tisztelettel és reménységgel teljes élettel járhassam a mindennapjaimat!

*Saját fordítás

Gyermekeink a mi felelősségünk! (4)

2 Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette.
3 De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé.
4 A gyermek nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele.

2 Mózes 2,2-4

A történetet mindenki ismeri. De mi érdekes még? Az anya lemond gyermekéről, és egy felelőtlen tettet cselekszik. Kiteszi a csecsemőt a sás közé, ahol a ragadozók bármikor megölhetik. Csak Istenen múlott, hogy azonnal megtalálták! De ez mindig így van? Nem! Mire képes a szülő, ha gyermekét meg akarja óvni, menteni? Miért ezt a veszélyes megoldást választotta? Egy nyitott kérdést hagyok, az igeszakasz elolvasásához! De egy biztos a szülők bármire képesek gyermekükért, de ez csak Isten általi módon helyes!

Ámen! 

Szeretettel várunk!