2021. szeptember 11., szombat

Napi felülről:

Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt.

Sámuel első könyve 1. rész 10. vers*

Áldott szombatot, megújító pihenést, lélek-bátorító élményeket és örömöt kívánok minden testvéremnek!

Az elkeseredés völgye igen homályos, ködös és félelmetes. Viszonylag könnyű belesétálni, de sokkal nehezebb a megfelelő kiutat megtalálni belőle. Néha szinte lehetetlennek tűnik magunk mögött hagyni és hosszú időre fogva tart ez az állapot. Lehetséges, hogy egy szerettünk elvesztése vezet el ide, és kilátástalannak tűnik a veszteség pótlása. Egy fontos kapcsolat megromlása is mély reménytelenségbe képes taszítani a szívünket. Vagy, ahogyan Anna élte meg a meddőségét, gyermektelenségét és annak minden következményét, egy vágyott életcél elérhetetlensége is körbezárhatja a lelkünket. Bármi is vezet el idáig, azt tudnunk kell, hogy nem ez a világ vége. Mi a reménység gyermekei vagyunk, és ha egy időre ezt el is felejtjük a terheink miatt, ez akkor sem változik meg. A lélekből fakadó, mély sírás tavát nem szabad kihagyni és elkerülni ilyen esetekben, mert ez a gyógyulásunkat szolgálja. A szív fájdalmának őszinte könnyei képesek megöntözni a megkeményedett rögöket, hogy nyomukban felbukkanjanak a reménység hajtásai. A mennyei Atya folyamatosan készen áll, hogy segítsen rajtunk, nekünk kell eljutni addig, hogy valóban hozzá forduljunk a megoldásért. Annának, a gyermeke Sámuel lett a válasz és elkeseredésének a vége. Ránk is vár a felülről érkező megoldás!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy te akkor sem hagysz magamra, ha teljesen el vagyok keseredve! Hozzád kiálltok és benned reménykedem!

*Revideált új fordítás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címe nem lesz megjelenítve. A kötelező mezők jelölve vannak.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .