2022. október 9., vasárnap
Napi felülről:
„Én most elmegyek azon az úton, amelyen minden ember elmegy. Ismerjétek el teljes szívetekből és teljes lelketekből, hogy egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az Úr! Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem. ”
Józsué könyve 23. rész 14. vers*
Áldott vasárnapot, az emlékezés jövőt építő és megerősítő erejét kívánom minden testvérem számára!
Mindegyikünknek szembe kell néznie az elmenetel tényével. Csak az idő, a hely és a körülmények kérdésesek, maga a kijelölt út elkerülhetetlen. Amikor egy szerettünk életét engedjük el az együtt jár az emlékezés felerősödésével. Ezért is érdemes minél több örömteli, szeretettel és boldogsággal megélt közös élményt szerezni, amíg lehet, hogy legyen mire hálával visszagondolni. A legnagyobb örökség mégis azok az áldások, amelyek már túlmutatnak rajtunk és a hitünkről szólnak. Nagymamám nem sokkal azelőtt, hogy megkapta a mennyei hívó szót, még üzenetet küldött a kislányunk születésekor a kórházba páromnak, egy igeverssel bátorítva őt. Neki már sokkal több nehézsége volt, mint nekünk, mégis gondolt ránk, ő erősített bennünket. Ez már több mint negyed évszázada történt, de ezt a lelkületet nem lehet elfelejteni, kitörölni. A szívünk és a lelkünk egyébként is másképpen emlékezik, mint az eszünk. Mélyebben, nem a külső valóságra összpontosítva, hanem a lényegre, ami belül van és a szemnek sokszor láthatatlan. A mennyei Atya ígéretei, szeretete és hatalma azok az örök igazságok, amelyekre mind magunkat, mind a következő nemzedéket el kell kötelezni, mert ezek megmaradnak, minden más elmúlik.
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy adtál olyan segítőket, akik hitből, hitre bátorítanak. Hálát adok, mert ígéreteid rendíthetetlenek, biztosak és értékállóak mindörökre!
*Revideált új fordítás