2022. november 1.
Napi felülről:
„De most, miután meghalt, miért böjtöljek tovább? Hiszen nem hozhatom vissza! Egy nap majd én megyek hozzá, de ő már nem jön vissza hozzám.”
Sámuel második könyve 12. rész 23. vers*
Áldott keddet, az előre mentekről való hálás megemlékezést és a saját időnk helyes használatát kívánom minden testvérem számára!
A gyász, a megemlékezés, a szeretteink hiánya fontos és lényeges része az életünknek. Egyszerre fájdalmas, felfoghatatlan és keserű miközben hálára, alázatra és az élet tiszteletére is megtaníthat, ha jól élünk vele. Nem kell letagadni, elrejteni és szégyellni könnyeinket, bánatunkat, még akkor sem, ha mindezeket az önsajnálatunk is táplálja, mert ez a lelkünk mélyéről fakad. Inkább segíteni kell, hogy megfelelő irányba haladhasson tovább az életünk további része. Nem hozzuk, nem hozhatjuk vissza egyetlen szerettünket sem, ezért kell tovább engednünk őket a szívünkben is. Hálával, netán örömmel emlékezni vissza arra, hogy mennyi mindent kaptunk jelenlétükön keresztül és arra terelni a gondolatainkat, hogy az előttünk álló időszakot a lehető legjobban használjuk ki, most már nélkülük, de miattuk is! Amíg felülről nem hangzik el számunkra is a hívó szó, addig van és lesz feladatunk bőven, akkor is, ha az érzéseink mást mondanak. Az emlékezés virágai, könnyei és percei az élet diadala lehet az elmúlás felett, ha hisszük, tudjuk, hogy van folytatás itt a földön és a mennyben is.
Mennyei Atyám köszönöm, hogy megajándékoztál szeretteim életével, akik már előre mentek! Hálás vagyok, hogy velük együtt készülhettem az életem további részére, hogy áldás lehessek, amíg csak élek!
*Egyszerű fordítás