2022. június 4., szombat

Napi felülről:

“Micsoda kifordított gondolkodás! Egyenlő lenne az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő készített engem; és az edény a formálójának: Ez nem ért hozzá?”

Ézsaiás könyve 29. rész 16. vers*

Áldott szombatot, a teremtettségünk bizonyosságát és biztonságát, a feladatunk, küldetésünk örömét és jó ízét kívánom minden testvérem életére!

Mennyire célt tévesztett élet, ha állandóan arra vágyok, ami nem én vagyok, nem az enyém, de olyan csábítónak látszik, miközben nem fedezem fel, nem élem meg, mindazt, ami lehetnék, ami nekem készült, amire én lettem megteremtve. A boldogság egyik alappillére, amikor megbékülök önmagammal, azzal, aki vagyok és akivé válhatok. Ennek azonban van egy talán még ennél is fontosabb másik oldala, amikor békességre jutok a formálómmal, teremtőmmel, aki tökéletesen ismer, és pontosan tudja, mi a legjobb számomra. Lehet lázadozni a helyzetem ellen, lehet számon kérni az Örökkévalót, vagy éppen kizárni az életemből, de ez sohasem fog jóra vezetni, sőt egyre távolabb fogok kerülni a lehetőségeim beteljesedésétől. Csodálatos eredmény, amikor a fazekas gyönyörködhet az elkészült mesterműben, de ne kicsinyeljük le az edény biztonságát, bizonyosságát, hálás büszkeségét, örömét alkotója iránt. Ehhez képest micsoda kifordított gondolkodás, amikor pont azt tagadom meg, azzal kerülök szembe, ami a javamat, megbecsülésemet, ráadásul békességemet, boldogságomat hozná el. A mennyei Atya velem együtt szeretné ünnepelni azt, akivé válunk segítségével!

Mennyei Atyám, köszönöm mesteri tervedet, formáló gondoskodásodat és odafigyelő szeretetedet irántam!

*Újonnan revideált Károli-Biblia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címe nem lesz megjelenítve. A kötelező mezők jelölve vannak.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .