2022. január 20., csütörtök

Napi felülről:

Feléd nyújtom kezeimet, szomjas lelkem utánad sóvárog, Örökkévaló, ahogy a száraz föld esőért kiált!

143. zsoltár 6. vers*

Áldott csütörtököt kívánok minden testvéremnek, a lélek valóságos szomjúságát az igazságra, Isten jelenlétére és áldásaira!

Amikor gyermekeim kitárt karral jöttek, szaladtak felém, akkor tudtam, hogy szeretnék, ha felvenném és átölelném őket, mert akarták érezni, hogy megvédem őket, hogy számíthatnak rám, és élvezhetik a szeretetemet. Annyira természetes módon tették ezt, és nekem is ugyanilyen magától értetődő volt a hozzáállásom, mert ez a szív tiszta érzéseiből, és őszinte igényéből fakadt. A lelkünk hasonlóan vágyik erre a lehetőségre, és mindaddig csak keresgéléssel telik az életünk, amíg rá nem találunk mennyei otthonunkra, szerető Atyánkra. Szükségünk van rá, amikor igazi dicséretre, bátorításra vágyunk, és akkor is, amikor rosszak, gonoszak és engedetlenek vagyunk, mert nála van erre is a megoldás, a feloldozás és az újrakezdés öröme. A földnek nélkülözhetetlen a víz, hogy termést hozhasson. A léleknek pedig létfontosságú Jézus Krisztus, hogy emberhez méltó gyümölcsöt érleljen, és áldást hozzon a környezetére. Isten felé kitárt karunk, sóvárgó vágyunk az ő szeretetére, jelenlétére megnyitja az ég csatornáit, betölti szívünk valódi szükségeit, és békességre találunk.

Mennyei Atyám, hozzád kiálltok, téged hívlak, és nálad keresem a békességemet, biztonságomat, mert szereteted hívogat és átölel!

*Egyszerű fordítás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címe nem lesz megjelenítve. A kötelező mezők jelölve vannak.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .