2022. január 12., szerda

Napi felülről:

“Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz!”

123. zsoltár 1. vers*

Áldott szerdát, felemelt fejet, hittel látó szemeket és reménységben örvendező szívet kívánok minden testvérem részére!

Lefelé vagy fölfelé? Félelemben vagy reménységben? Elveszetten vagy hazatalálva? Bizonytalanságban vagy biztonságban? Ezek a kérdések nem elméleti válaszokat várnak, nem bölcs okfejtéseket, hanem a szív döntését, a lélek feleletét. Ha szárnyalni szeretnénk, akkor miért cipelünk olyan súlyokat, terheket, amelyeket még elviselni is nehéz. Ha boldogok akarunk lenni, és szabadok a jóra, akkor miért gondoljuk azt, hogy le nem rendezett kapcsolataink, békétlen és keserű szívünk ellenére egyszer csak ránk mosolyog a menny öröme. Mesterek vagyunk abban, hogy mások felelősségét, hibáit észrevegyük, számon kérjük, és ezáltal kifogásokat gyártsunk saját magunk felmentésére vagy sajnálatára, de hogyan fogjuk így meglátni a saját önigazságunk nagysága mögött a mennyben lakozó igaz Bírót? A szeretet mosolyát, amely nem nekünk ad igazat másokkal szemben, hanem minket akar megmenteni öntelt szívünk fogságából. Itt a megfelelő idő, a lehetőség, hogy az Atyát jobban lássuk, fontosabb legyen a véleménye, mint a kifogásaink, hitetlenségünk börtöne. Mert a menny még nem zárult be, még vár ránk!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy nem hagytál magamra a keserűségem és reménytelenségem útvesztőjében, hanem megengedett, hogy megláthassam igazságod, szereteted nagyságát és felségét!

*Revideált új fordítás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címe nem lesz megjelenítve. A kötelező mezők jelölve vannak.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Szeretettel várunk!