2022. február 18., péntek
Napi felülről:
„Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!”
János evangéliuma 12. rész 27. vers*
Áldott pénteket, a nyugtalan, háborgó időkben élő reménységet, és a küldetésünk biztos tudatát kívánom minden testvérem részére!
Jézus szavai mélyen belevisznek bennünket a küzdelmeink sűrűjébe. Miért menjünk tovább? Miért induljunk el az előttünk álló úton? Nem lenne könnyebb, egyszerűbb, fájdalommentesebb, ha visszafordulnánk, kimentenénk magunkat és feladnánk? A nehéz élethelyzeteket szívesen elkerülnénk, mást küldenénk magunk helyett, vagy csak egyszerűen kihagynánk a naptárunkból. A kérdés az, hogy mire születtünk, miért élünk, mi a küldetésünk, mit bíztak ránk a mennyből és mit vállaltunk fel? Amíg ezzel nem vagyunk tisztában, nehezen dönthető el, hogy mire érdemes odaszánni értékes óráinkat, mitől tartsuk távol magunkat, és mibe fektessük be életünk idejét, még a fájdalmakkal együtt is. Isten fia szeretetből felvállalta azt az utat, amely nem a saját kényelmét szolgálta, hanem sokak megmenekülését és az áldások kiáradását. Sokszor próbáljuk rávenni a mennyei Atyát, hogy mentsem meg bennünket attól, amitől félünk, ami nehezünkre esik, miközben pont ez lehet az, ami az igazi érték az életünkben, a győzelmünk és megdicsőülésünk ideje és helye. A mai napért is megszülettünk! Ez is annak az ideje, azokból az órákból áll, amelyben felvállalhatjuk, hogy kik is vagyunk valójában, és a szeretet felülről kapott küldetését betöltve elszenvednénk az ezzel járó nehézségeket!
Mennyei Atyám, köszönöm Jézus Krisztus odaszánását, segítségét és példáját! Ő lett az én hazavezető utam is!
*Revideált új fordítás