2022. augusztus 14., vasárnap
Napi felülről:
„Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.”
Lukács evangéliuma 14. rész 27. vers*
Áldott vasárnapot, az életünk küldetésének betöltését és győzelmét kívánom minden testvérem részére!
A mindennapi életben kereszthordozás alatt általában azt értjük, hogy vannak nehézségeink, betegségeink, súlyos terheink, amelyeket mindenképpen cipelnünk kell, mert ez adatott számunkra. Jézus nem ezekről a gondokról beszél, amikor arra hív bennünket, hogy kövessük őt. A kereszt ellentétben napjainkkal nem egy jelkép, medál vagy ékszer volt valakinek a nyakában, hanem annak a következménye, hogy milyen életutat választott magának, és a vége mindenképpen az elítélt élet halála lett. Aki felismerte, hogy az Istentelen, büszke és hazugsággal teli élete halálra méltó, nincs jövője, nem érdemes mentegetni, az képes elítélni és megítélni önmagát, felvállalnia ennek szégyenét és következményét. Mindebből akkor lesz mégis halál helyett élet, ha ezzel együtt meglátjuk és követjük a Megváltó alázattal induló és dicsőségbe vezető útját. Nekünk nem kell meghalnunk a világ bűnéért, mert ezt már megtette helyettünk Krisztus, ha azonban többre vágyunk puszta létnél, boldogulásnál, akkor nála találjuk a megoldást. A tanítvány a mesteréhez tartozik. Jézus Krisztus most a mennyből vezeti az életünket, ha őrá figyelünk, hogy amikor eljön az ideje együtt is ünnepelhessünk vele!
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy bár méltó vagyok az ítéletre, Jézus Krisztus által mégis megmutattad az életre vezető utat!
*Revideált új fordítás