2021
2021. április 19., hétfő
Napi felülről:
„Nem gondolom, hogy mindezt elértem volna, vagy hogy már tökéletes lennék. De azért küzdök, hogy elérjem és kezembe vehessem a kitűzött jutalmat — hiszen Krisztus éppen ebből a célból vett engem a kezébe.” Filippi levél 3. rész 12. vers*
Áldott hétfőt, a kihívásokkal bátor szembenézést, a feladatainkhoz bölcs szívet, önmagunkhoz és másokhoz pedig türelmes szeretetet kívánok minden testvéremnek!
Tegyük meg, vagy még várjunk? Menjünk, vagy inkább maradjunk? Mondjuk meg, vagy jobb, ha csöndben maradunk? Ezek mind-mind fontos döntések, útelágazások és nem mindegy, hogy melyiket választjuk. Leggyakrabban az alapján döntünk, hogy melyik a szimpatikusabb út, melyik jár kevesebb problémával, nehézséggel, pedig ezek lényegtelen kérdések ahhoz képest, hogy melyik vezet a megoldáshoz, a valódi célhoz. Soha ne féljünk a nehezebb, kellemetlenebb úton elindulni, ha tudjuk, hogy az halad a jó irányba. Ne is késlekedjünk lépni, tenni vagy szólni, mert a céljaink felé csak így jutunk közelebb. A mennyei Atya kivilágította és szabaddá tette Jézus Krisztusban a hozzá vezető utat. Mivel ez felfelé vezet egészen biztosan sokkal nagyobb kihívás és feladat ezen haladni, mint a leejtőn lefelé. A szeretet útján, a békesség, öröm és boldogság virágai pompáznak, de fárasztó és áldozattal járó kihívás ezen haladni, de mindennél jobban megéri!
Atyám köszönöm, hogy megnyílt a menny kapuja és engem is meghívtál magadhoz! Köszönöm, hogy az Isten országának útja bármilyen nehéz is, de ez vezet az örök hazába!
*Egyszerű fordítás
2021
2021. április 17., szombat
Napi felülről:
„Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!” Filippi levél 2. rész 3. vers*
Áldott szombatot, egészséges és mennyei céltudatossággal látó szívet és lelket kívánok minden testvéremnek!
Az önzés zsákutcája nem ott kezdődik, ahol a saját igényeinket, szükségeinket és vágyainkat a felszínre hozzuk, ki merjük mondani. Ez sokkal inkább az őszinte és igaz élet alapfeltétele. Hiszen csak ekkor szembesülhetünk a valódi énünkkel és leszünk képesek azt felvállalni vagy éppen változtatni rajta. Az nem bűn, hogy szeretetre, elfogadásra és megbecsülésre vágyunk. Az nem céltévesztés, hogy előrébb szeretnénk jutni, többet akarunk elérni és vannak határozott terveink. A probléma azzal indul, amikor a kapcsolatainkban én kerülök a középpontban és nem mi. Amikor nem az a cél, hogy együtt legyünk sikeresek és boldogok, hanem a saját győzelmünk. Amikor mások csak lecserélhető, eldobható eszközök lesznek számunkra. Amikor nem egymás kezét megfogva haladunk, hanem egymás vállán taposva szeretnénk feljebb jutni. Amikor a tiszteletet elvárjuk és hangoztatjuk, de másoknak csak számításból és kényszerből adjuk meg. A mennyei Atya a kölcsönös szeretet, tisztelet és megbecsülés alapjaira tervezte a boldog élet otthonát. Építsünk ma is erre a kipróbált igazságra!
Uram, köszönöm, hogy megmutattad mit jelent igazán szeretni és hálás vagyok, hogy ezen az úton akarsz engem is vezetni.
*Egyszerű fordítás