Gyógyító kapcsolataink (1) – „Nincs emberem…”
Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.
János 5:6–9
Ma két kérdésre keressük a választ! (1) Ki az én emberem? (2) Én kinek vagyok, lehetek, lehetnék az embere?
Mindkét kérdés megválaszolásánál vannak „szombatok” – akadályok, kifogások.
(1) Ne hagyjuk, hogy ez kifogjon rajtunk. Fogjuk meg a gyógyító Jézus felénk nyújtott kezét és bátran kérdezzük meg azt is, hogy kit/kiket rendelt mellénk emberi segítségként! (…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. – Jn 10:10)
(2) Azt se hagyjuk, hogy valami, valaki kifogjon bennünket Isten tervéből: Legyek ember, aki Isten eszköze embertársa testi/lelki gyógyulásában, fejlődésemben. Segítő, hogy Isten terve szerinti egészségben éljen. (Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. – Efezus 2:10)
Kérdés: Ki az én emberem? Válasz: …
Kérdés: Én kinek vagyok az embere? Válasz: …
Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.
Máté 7:7–8