2022. június 9., csütörtök

Napi felülről:

„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.”

A zsidókhoz írt levél 13. rész 7. vers^*

Áldott csütörtököt, a vízen járó hit, a mégis remény, és az átölelő szeretet erejét, békességét és bátorítását kívánom minden testvérem részére!

Tegnap délután hálaadó megemlékezésen vehettünk közös búcsút Szenczy Sándortól, akinek célba ért az élete. Nem az egyszerű, kényelmes és megszokott utat járta be, próbálta megtalálni a saját boldogságát, hanem felvállalta a hitben járás merész kalandját, a vízre lépés kockázatát, és az Istennek való engedelmesség minden nehézségét. Látott álmokat, kapott kijelentéseket, és ezeket annyira komolyan vette, hogy feláldozta rá az egész életét. Rendíthetetlenül hitt Isten átformáló szeretetében, országának igazságában, és az örömhír erejében. Teljes bizonyossággal követte Mesterét, akár háborúban kellett segítséget nyújtani, akár természeti katasztrófa romjai között kellett életeket menteni, és akkor is, amikor a mennyei Atya igéjét, üzenetét kellett megosztani másokkal. Ez a szeretetből születő, táplálkozó „kell” és „muszáj” hajtotta, vezette őt. Ez lett a lételeme és közege. Nekünk ezt a felbecsülhetetlen örökségét hagyta hátra, amíg itt küzdünk a földön, visszük tovább a rajta keresztül elkezdett mennyei építkezéseket. Az újbóli találkozásra még várnunk kell, de Jézus Krisztusban már mi is megkaptuk a meghívót rá. Ő előrement, előbb ért célba, hogy a győzelmi ünnepségen majd együtt örüljünk újra!

Mennyei Atyám, te adsz hithősöket, szeretetembereket! Tőled kaptuk Sándort, hogy rajta keresztül is bátorítást, reménységet nyerjünk a küzdelmeink folytatásához.

^*Revideált új fordítás