2022. január 27., csütörtök

Napi felülről:

A fiú apja sírva felkiáltott: „Igen, hiszek! De segíts, hogy ne maradjon bennem semmi kételkedés!”

Márk evangéliuma 9. rész 24. vers*

Áldott csütörtököt, rendíthetetlen kitartást a jóban, töretlen bizalmat a szeretetre, és hittel teljes lépéseket kívánok minden testvérem részére!

Amikor a kétségbeesés eluralkodik rajtunk, és minden szalmaszálnyi reményt próbálunk megragadni, az a hitünk igazi próbája. Szeretteink szenvedése, saját betegségünk, vagy személyes veszteségeink olyan komoly kihívások, amelyek messze átléphetik a jólneveltség, a sekélyes hit és az átlagos tűrésképesség határait.  Itt már többre van szükségünk, mint szólamokra, közhelyekre vagy felszínes együttérzésre. Ez egy aknamező, ahol egy rossz lépés, meggondolatlan tett súlyos következménnyel járhat. Ráadásul legtöbbször csak nagyon kevesen tudnak valóban segíteni ezekben az időszakokban, vagy ami még rosszabb, hogy mi magunk tartunk távol, bántunk és sértünk meg olyanokat, akik szeretnek bennünket, és készek lennének mellénk állni. Az elkeseredés áradata ilyenkor könnyen magával ragad az önsajnálat, vádaskodás és panaszkodás útján, csak az a baj, hogy ez lefelé vezet, és egyre mélyebbre juttatja lelkünket. A mennyei Atyát nem szégyen ilyenkor megkeresni, sírva kiáltani hozzá, és kiönteni szívünk bánatát. Elpanaszolni gyengeségeinket és kétségeinket, mert fontosak vagyunk neki, ráadásul ebből változások születnek, mert a legkisebb hit is életképes csodamag.

Mennyei Atyám, hiszek és bízok benned minden kételkedésem és hitetlenségem ellenére!

*Egyszerű fordítás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címe nem lesz megjelenítve. A kötelező mezők jelölve vannak.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .