2021. szeptember 6., hétfő

Napi felülről:

Mert Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzen a munkátokról. Nem felejti el azt a szeretetet sem, amellyel iránta vagytok, és amellyel segítettétek, és ma is segítitek népét.

A Zsidókhoz írt levél 6. rész 10. vers*

Áldott hétfőt, a feladatdzsungel legyőzéséhez reménységet és kitartó igyekezetet, az elkeseredés bozótjának kiirtásához pedig szeretettel teljes szívet kívánok minden testvéremnek!

Előfordult, és számtalanszor meg is fog ismétlődni, hogy emberek, munkatársak, vezetők elfelejtkeznek a jól és becsülettel elvégzett munkánkról. Nem kapunk érte dicséretet, jutalmat, de még csak egy szóbeli vállveregetést sem. Rosszul fogják érinteni ezek a helyzetek a lelkünket. Talán még az önbecsülésünk is csökkenni fog emiatt. Megkeseredett, neheztelő szívet hagyhatnak maguk után, de nem kell, hogy ez így is maradjon. Egyrészt, ami bánt bennünket, ami zavarja a figyelmünket, amire érzékenyek vagyunk, az minden esetben egy figyelmeztető jelzés belülről, hogy melyik a sérülékeny pontunk, ahol változtatásra van szükségünk, a fejlődésünk érdekében. Igen nekünk, és elsősorban nem másoknak. Mi megadjuk-e a tiszteletet a munkatársainknak? Kifejezzük-e a megbecsülésünket azok felé, akik hozzánk tartoznak? Megfelelően értékeljük-e az elvégzett munkájukat, tisztességes hozzáállásukat a többieknek? Mi is fogunk ezeken a területeken szégyent vallani és könnyen felejtő emlékezettel hátra hagyni ügyeket. A jó hír az, hogy a mennyei Atya nem felejti el egyetlen szeretetből fakadó tettünket sem. Minél közelebb kerülünk hozzá, annál inkább érezni fogjuk felemelő figyelmét és megbecsülésének örömét.

Mennyei Atyám, bocsáss meg minden önző és szeretetlen kapcsolatomért! Segíts, hogy szeretetet, figyelmet és irgalmat tanulhassak tőled ma is!

*Egyszerű fordítás