Dicsőítés

Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, Most és mindörökké: Ámen

„Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” (Máté 21:9)

„Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.” (Ézsaiás 42:8)

„Méltó a megöletett Bárány, hogy az övé legyen az erő, a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! … A trónon ülőé és a Bárányé … örökkön-örökké!” (Jelenések 5:12-13) Ámen!

Minden imánkra nézve biztosak lehetünk abban amit Jézus mondott:” Atyám köszönöm, hogy meghallgattál!” (János 11:41)

Imádság szabadulásért

Ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól!

„Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.” (Zsidók 4:15) Van, hogy Isten megpróbál minket, de soha sem kísért, megteszi azt a gonosz és „a testünkben lakó bűn”. „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutva halált nemz.” (Jakab 1:14-15) „Mert a bűn zsoldja a halál, de Isten kegyelmi ajándéka az örök élet, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róma 6:23)

Dicsőség és hála, mert „Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (János 8:36) és „Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” (2Korinthus 3:17)

Bűnvallás – Közbenjárás

Bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1János 1:9) „Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kétkedés nélkül.” (1Timóteus 2:8)

„Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsoltár 51:12)

A megbocsátás feltétele az a feladat számunkra, hogy elengedjük társunk ‘tartozását’ felénk, mint ahogy a Gazda is elengedi a mi adóságunkat. Ha a gerenda és szálka kérdését komolyan megvizsgáljuk, könnyebb békejobbot nyújtani az ellenünk vétőnek. Sőt, ha még imádkozunk is érte, közbenjárunk az ő lelki megújulásáért: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így valóban mennyei Atyátok fiai legyetek! (Máté 5:44-45)

Kérés

A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,

Ebben az imában Jézus ezt az egyetlen, a mindennapi – biológiai létünk szempontjából fontos kérést mondja el, ami az egész tartalom kb. tized része. Ő maga adott rá magyarázatot, hogy miért amikor így beszélt: „Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat…a ti mennyei Atyátok táplálja őket. … Figyeljétek meg a mező liliomait … Nem vagytok-e értékesebbek azoknál? Ne aggódjatok tehát, … a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és mind ezek ráadásként megadatnak majd nektek (Máté 6:25-33.részlet)

Lehet az is a kérésünk, hogy ne Isten megígért gondoskodásának ‘biztosítására’ fordítsuk elsősorban az imádkozás lehetőségét, erejét. Hála legyen a szívünkben, hogy hit által élhetünk aggodalmaskodástól mentesen!

Tusakodás

Legyen meg a Te akaratod, miképpen a mennyben, úgy a földön is,

Jézusnak sem volt könnyű kimondani, hogy „mindaz által ne úgy legyen ahogyan én akarom, hanem amint Te” (Máté 26:39)

Az Atya megváltás tervének teljesítéséért jött a Fiú a földre, még is felvetődött benne is egy esetlegesen más megoldás gondolata és kemény tusakodás – vért verejtékezés – után vállalta a kereszthalált. Számunkra ma nem jár ekkora áldozattal Isten akaratának választása, de kétségtelenül az önmagunk uralma fölötti jog átadását jelenti. Biztonsággal és bizalommal fogadhatjuk el az Ézsaiás próféta által tett kijelentést: ”Az én utaim nem a ti utaitok, az én gondolataim nem a ti gondolataitok„ (Ézsaiás 55:8-11), és  „Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál.” (Róma 8:28)

Amiben biztosan összeér a menny és a föld: „Az az Isten akarata, hogy minden ember megtérjen és éljen” (1Timóteus 2:4) Ezért mindig tusakodhatunk!

„Nem azért imádkozunk, hogy mi befolyásolhassuk Istent, hanem azért imádkozunk, hogy Isten befolyásolhassa életünket ezen a földön.” (János Csaba)

Könyörgés

Jöjjön el a Te országod,

„Isten országa ti bennetek van” (Lukács 17:21) és mind azokban akik hisznek a ti beszédeteknek. „Emeljétek fel a szemeteket és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. Az arató begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató.” János 4:35-36

Könyörögjünk, hogy Isten küldjön munkásokat – minket – az Ő aratásába, az Ő uralma terjesztésére, hogy amikor Jézus visszajön az Ő országával, abban a munkában találjon , amit ránk bízott és jutalma vele lehessen, mint akik sokakat elvittünk az igazság megismerésére.

Hálaadás – Magasztalás

Jézus Krisztust Megváltónak valló, elkötelezett keresztyénként fő célunk hogy az ő tanítását megvalósítva éljünk. Urunk minden tettével, szavával követésre váró és méltó példát hagyott ránk, élt elénk. Ilyen minta számunkra, amikor tanítványait imádkozni tanította.

TI AZÉRT ÍGY IMÁDKOZZATOK:

Mi atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,

Adjunk hálát, hogy semmilyen helyzetben, körülményben nem vagyunk egyedül, mert Istent Jézus Krisztusban bár mikor megszólíthatjuk: ”Abbá = Apa/ Atyám!”, bevont minket is az Ő bensőséges közösségükbe, „nem vagy szolga, hanem fiú, ..Isten akaratából örökös is.” /Galata 4:6.7

Magasztaljuk nevét, mert a Szent Isten hív és vár minket ilyen biztonságot adó szeretet kapcsolatba! „Szent, szent, szent az Úr a mindenható Isten, … Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség ,a tisztesség és a hatalom, / Jelenések könyve 4:8.11

A Szentlélek által vezetett gyülekezet.

Isten Lelkét erről ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van.

1János 4:2-3

Néhány hete a gyülekezetből néhányan arról beszélgettünk, hogy mit jelent az -főleg a gyakorlatban-, hogy a gyülekezet a lélek által vezetett. A fenti igevers mutatja, hogy ezzel a kérdéssel már az első gyülekezetben is foglalkoztak. Számos gyakorlati példát lehetne felhozni arra, amikor egy-egy konkrét esetben a Szent Lélek igazolja az általa való vezettetést, de azt hiszem, ha csak a gyakorlati példákon keresztül próbálnánk meg igazolni a Lélek munkáját az egyenes út lenne a sematizált törvénykezéshez. Egy héttel ezelőtt a vasárnapi igehirdetés alapjául szolgáló igeversben Jézus ezzel az ígérettel beszélt a Lélekről:
Jn 16:14. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.

A Lélek általi vezetettségnek tehát a legfontosabb visszaigazolása az, hogy a Lélek által vezetett élet, cselekedet, vagy gyülekezet Jézusra mutat, Jézust állítja középpontba. Ebből következően Jézus megismeréséhez és a vele való közösséghez elengedhetetlen a Szent Lélekkel való közösség. Hiszen elválaszthatatlanok egymástól. Tudom, hogy ez a pár mondat közel sem bontja ki a Lélek általi vezetettség témájában rejlő gazdagságot és nem is ad tökéletes választ minden gyakorlati kérdésre, de arra szeretném bátorítani és buzdítani elősorban saját magamat és titeket testvéreim, hogy imádkozzunk azért, hogy sokkal tudatosabban figyeljünk a Lélek általi vezetésre, keressük és akarjuk meghallani a lélek vezetését és a lélek hangját. Ezen túl pedig lássuk is meg a Lélek köztünk végzett munkáját és hálaadással dicsérjük érte Istent.

Drága Szent Lélek olyan nagy szükségem és szükségünk van a te éltető jelenlétedre. Hívunk téged Szent Szellem, hogy jöjj és légy jelen az alkalmainkon. Vágyunk arra, hogy alkalomról-alkalomra meglátogass minket és cselekedj közöttünk. Mutasd be számunkra Krisztus teljes gazdagságát és fújd át megújító, frissítő széllel az életünket és gondolkodásunkat. Mennyei Atyám, ahogyan Mózes nem akart tovább menni, ha a Te arcod nem ment volna velük, úgy mi sem akarunk sehova sem menni és semmit sem tenni a te drága Szellemednek éltető jelenléte és vezetése nélkül. Köszönjük, hogy te örömmel és bőséggel adod a te Lelked, ahogy megígérted. Ámen!

A gyülekezet Isten kincseinek tárháza.

Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok.

Efézus 3:14-19

Pál apostol úgy írta meg ezt a levelet, hogy az Efézusi gyülekezet megtudja, hogy hogyan gondol rájuk, amikor imádkozik értük. A levélben használt képek, jelzős szerkezetek mind azt a célt szolgálták, hogy az apostol megértesse az Efézusiakkal, hogy mennyi kincs van még, amit elvehetnek az Istentől és ne elégedjenek meg azzal, amire eddig eljutottak a hitben, hanem szánják oda magukat arra, hogy nagykorúvá váljanak a Krisztus követésében. Pál nem öncélból kéri ezt a gyülekezettől, nem azért, hogy felérjenek az ő, apostoli szintjére, hanem szeretetből fakadóan kívánta a gyülekezetnek, hogy éljék át az Isten fantasztikus gazdagságát. Ennek átélésének pedig elengedhetetlen a meg-gyökereződésbe fektetett “munka”.

Ahogyan tegnap említettem, a hívő élet pályafutása nem ér véget a megtéréssel, hanem azzal kezdődik el. Mégis sokszor, úgy vagyunk mint az az ember, aki nem volt túl vagyonos, de élete legnagyobb vágya az volt, hogy egyszer részt vehessen egy luxushajó utazáson. Mivel a legolcsóbb jegyek is rettentő sok pénzbe kerültek, hosszú időn keresztül kellett sok mindenről lemondania, megkettőzött erővel dolgoznia. Hosszas küzdelem után sikerült feljutnia a hőn áhított hajóra és mivel a pénzét felemésztette a jegy ára, ezért a hosszú útra bevásárolt magának rengeteg kétszersültet. A hajóút elindult, de olyan helyen volt az ember szobája, ami előtt rendszeresen elmentek a pincérek gusztusosabbnál gusztusosabb és finomabbnál finomabb ételekkel.

Napról napra egyre nehezebben viselte az ember, hogy látnia kell a rengeteg fantasztikus ételt és ő pedig csak kétszersültön vegetál. Ez teljesen megkeserítette az egész utat számára. A hajóút utolsónapján aztán nem bírta tovább és az egyik pincér elé ugrott azzal, hogy nem érdekli mennyibe kerül a kezében lévő étel, ha kell mindenét összekaparja, pénzzé teszi, de adjanak neki egy tányérral belőle. Erre a pincér kikerekedett szemekkel ránézett és csak annyit mondott: Uram! A hajóút árában a korlátlan étel és italfogyasztás is benne van.

Imádkozzunk azért, hogy ne „kétszersültekkel” rendezkedjünk be a hívő életünkre, hanem ismerjük fel, hogy a Krisztus követésében Isten minden gazdagsága elérhető számunkra és készek legyünk odaszánni magunkat a meggyökereződésre.

Mennyi Atyám, meghajtom én is térdemet előtted és hálás vagyok neked azért, mert Te növekedésre hívsz minket és azért mert meg akarod velünk ismertetni, hogy mi a hosszúsága-szélessége magassága és mélysége. Arra vágyom Uram, hogy minél inkább meggyökerezzem benned és részesülhessek a Te áldásod teljes gazdagságában. Ámen!

A gyülekezet a cselekvés helye.

És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus,

Efézus 4:11-13

Hívő életünk „pályafutása” nem ér véget a megtéréssel. Sőt, az inkább a kezdete a futásunknak.
Pál apostol itt világos célokat fogalmaz meg, beszél arról, hogy fel kell készíteni a szenteket a szolgálat végzésére, hogy el kell jutnunk a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, valamint beszél arról is, hogy az igazsághoz ragaszkodva növekedni kell szeretetben. Úgy tűnik, hogy számos „tennivalónk” van még az Úr Jézussal való találkozásunk során. Fontos ugyanakkor meglátni, hogy ki a cselekvő, hiszen „Ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket”.

Tehát Ő az, aki a szolgálókat céllal adja, mégpedig azzal a céllal, hogy elvégezze bennünk a növekedést és azért, hogy a hitben növekedve eljussunk a nagykorúságra. Ugyanakkor rajtam múlik, hogy nyitott vagyok-e arra, hogy az Isten elvezessen a kiskorúságból a nagykorúságba, engedem-e az általa küldött szolgálóknak, hogy tanítsanak engem. Ha vele járok, annak egyenes következménye a növekedés, éppen ezért az odaszánásomban, a szívem megnyitásában igenis én vagyok a cselekvő.

Mennyi Atyám, egy szívvel imádkozunk azért, hogy a gyülekezetünkben támassz apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat, tanítókat. Kérlek, tedd nyitottá a szívünket feléjük, hogy fel tudjanak minket készíteni a szolgálatra, a te tested építésére. Imádkozunk azokért a szolgálókért, akiket már megkapatunk Tőled ajándékul. Áldd meg az életüket és vezesd őket.

Ámen!

Szeretettel várunk!