2022. november 8., kedd

Napi felülről:

„Ekkor nevén hívta az Örökkévaló Isten Ádámot, az embert és megkérdezte tőle: Hol vagy?”

Mózes első könyve 3. rész 9. vers*

Áldott keddet, Istenünk megszólító szavának meghallását és erejét kívánom minden testvérem számára!

Mi lehetünk rendkívül elfoglaltak, akik beletemetkezünk a munkánkba úgy, hogy már élni sincs időnk, pedig éppen azért dolgozunk, hogy legyen elég pénzünk, hogy élni tudjunk. Az Örökkévaló azonban sohasem elfoglalt annyira, hogy neki ne lenne figyelme ránk. Van ideje, türelme hozzánk, minden bűnünk, tévedésünk és rejtőzködésünk ellenére is. Ismeri a nevünket, nem csak a szüleinktől örököltet, hanem azt a mély, a lelkünket jellemzőt is, amit csak tőle kaphatunk. Amikor Isten érkezik hozzánk és szólít meg bennünket a nevünkön, azt azért teszi, mert mi elbújtunk előle, félünk tőle és a vele való találkozástól. Nem azért teszi fel a kérdést, hogy hol vagy, mert ne tudná pontosan, hanem azért, hogy őszintén válaszolhassunk rá. A helyünk ott van, ahol a mennyei Atyával beszélgethetünk félelem és rettegés nélkül, ez pedig első sorban a szívünk megszólítható állapota. Hol kellene lennem és hol nem, hogy ne érjen kényelmetlenül ez a kérdés? Meddig mentem el azon az úton, ami eltávolít az Istentől, de csak szégyen és rettegés a jutalma? Az biztos, hogy engem is, és ma is keres az Úr szeretete!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy elő akarsz hozni az elrejtőzésemből, hogy szembe nézhessek önmagammal, de leginkább találkozhassak veled!

*Saját fordítás