2022. január 29., szombat

Napi felülről:

„Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete?”

János első levele 3. rész 17. vers*

Áldott szombatot, Isten szeretetének jelenlétét, erejét, szükségét és kényszerét kívánom minden testvérem életére!

A megajándékozottság élménye, akkor lesz teljes, amikor eljutunk a megosztás öröméig. A növekedésünk egyik ismertető jegye, hogy egyre inkább adni szeretnénk, kevésbé kapni. Nem kiszolgálásra várunk, hanem az adakozás lehetőségére, mert áldottak lettünk. Aki csak öncélúan gyűjtöget, felhalmoz és elraktároz, az hátat fordít és becsukja az ajtót a kiteljesedő élete előtt, mielőtt az beköltözne hozzá. A szívbe nem fér bele egyszerre minden és mindenki. Amikor tárgyak, javak és földi kincsek szeretetével, hódolatával töltjük tele, ezek kerülnek az első helyekre, akkor a kapcsolataink háttérbe szorulnak, és az Örökkévaló is csak az ajtónk előtt kopogtathat. Pedig csak az fog megsokszorozódni, amit elvetünk reménységgel, csak az fog gyümölcsöt hozni, amit elültetünk és gondozunk, és nem az, amit őrizgetünk a szekrényünkben vagy a kirakatban mutogatjuk. A szívünket nem ránk zárják, hanem mi zárjuk be mások elöl. Nem kényszer, hogy önzőek legyünk, hanem a mi döntéseink következménye. Isten szeretete a lelkünk egészséges és biztonságos élettere, kiteljesedésének táplálója, ne engedjük el soha!

Mennyei Atyám, hálát adok ajándékozó szeretetedért!

*Revideált új fordítás