2021. december 17., péntek

Napi felülről:

„Örökkévaló, micsoda az ember, hogy törődsz vele?  Az emberfia, hogy gondod van rá? Hiszen az ember, mint a tűnő lehelet, életének napjai, mint a múló árnyék!”

144. zsoltár 3-4. vers*

Áldott pénteket, a mennyei törődés bizonyosságát, és az isteni gondviselés békességét kívánom minden testvérem részére!

Nem könnyű szembenézni a páralét mulandóságával. Amikor csak tehetjük be is zárjuk ezt a kérdéskört egy dobozba, és a lehető legeldugottabb lelki szobánkban tároljuk. Természetesen egy-egy szerettünk, ismerősünk elmenetele újból megnyitja az ezzel kapcsolatos gondolatainkat, de a tovatűnő árnyéknapok valóságán ez sem változtat. A Teremtő a földi testünknek korlátokat szabott, amit tologathatunk, feszegethetünk, de félretenni nem tudjuk. Az évezredek távlatában egy emberöltő semmiségnek tűnik, homályba vesző párának, de mégsem hasztalan, lényegtelen és értelmetlen. Igaz, hogy a lehelet hidegben lesz látható, de minden esetben az élet hírnöke, és csak akkor van baj, ha már nincs utánpótlása. A mennyei Atya sokkal többet lát bennünk, mint mi magunk, hiszen saját magából adott nekünk, és ezt a kincset nem csupán eltékozolni, felélni és eldobni lehet magunktól, hanem használni, kamatoztatni és megsokszorozni is. A mi leheletünk elfogyhat, de ameddig Isten Lelke éltet bennünket, addig van és lesz folytatás számunkra, ha nem is mindig ugyanebben a testben. Amíg tehát időt, lehetőséget kapunk, bármennyire is mulandónak tűnik, használjuk ki a legjobbra, legtöbbre, legnemesebbre, hogy áldássá válhasson minden lélegzetvételünk!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy te tartod kezedben az életemet, és ezért a legjobb helyen van!

*Egyszerű fordítás