2024. június 22., szombat

Napi felülről:

„Mert a fiam meghalt, de feltámadt, elveszett, de megtaláltam! Ezután ünnepelni kezdtek.”

Lukács evangéliuma 15. rész 24. vers^*

Áldott szombatot, a tönkrement, elveszett kapcsolataink, újjáéledését, megújulását kívánom minden testvérem számára!

A tékozló, vagyis a családja számára elveszett, a régi kapcsolatait kihasználó, majd felégető fiú története jól példázza számunkra, hogy mennyire képes eluralkodni a szívünkben az önzés, a saját érdekeink mindenek felettinek gondolása és tartása. Ezzel olyan sebeket okozunk azok lelkében, akik szeretnek bennünket, de mi visszaéltünk a bizalmukkal, hogy saját magunk sírját ássuk meg. Innen visszatérni, ezt helyreállítani a megbocsátás és a szeretet kézzel fogható csodája. Az atyai szív még akkor is reménykedve vár, amikor minden elveszettnek tűnik, nem látszik semmiféle megoldás. Ez mutatja be számunkra Isten mindenek ellenére való irgalmát, szánalmát és kegyelmét. Mindaddig, amíg a saját utunkat járjuk, nem foglalkozunk a mennyei családunkkal, mert függetlenek akarunk lenni minden ezirányú kötöttségtől, addig elveszettek vagyunk és folyamatosan csak keresgélni fogunk. A hazatérés öröme, a helyreállás teljes boldogsága csak ott élhető át, ahol őszinte és tiszta szívvel, érzéssel fogadnak bennünket, ez pedig maga a menny!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy átélhetem megbocsátó és befogadó szereteted örömét, boldogságát és erejét!

^*Egyszerű fordítás