2024. szeptember 26., csütörtök

Napi felülről:

„Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?”

A zsidókhoz írt levél 12. rész 9. vers^*

Áldott csütörtököt, testi és lelki létünk családjának, otthonának, minél teljesebb megismerését, értékelését és hatalmát kívánom minden testvérem számára!

Az élet csodálatos lehetőségek kincsestára, de igazán jól kiaknázni csak akkor tudjuk, ha közben felismerjük és helyesen használjuk a felelősségeink kihívásait. Gyermekségünk egyik legfontosabb leckéje, a szeretet, a tisztelet és az engedelmesség megértése és gyakorlása első sorban a szüleink felé, hiszen ezáltal formálódunk érett, teherhordó és másokkal is törődő felnőttekké. Lehet, hogy nem mindenkinek adatott olyan édesapa, aki törődött vele, gondoskodott róla, akire fel lehetett nézni, de ettől még számunkra megmaradt az a küldetés, hogy a lehető legjobb szülőkké, tanítókká és példákká váljunk, minden hibánk ellenére. Ráadásul a mennyei Atyánál megtalálhatjuk a lelkünk valódi otthonát, azt a szerető személyt, akire feltétel nélkül rábízhatjuk magunkat. Akitől megtanulhatunk emberré válni, olyan lénnyé, aki felvállalja a felelősségeit annak minden terhével és áldásaival együtt. Amikor átadjuk magunkat neki, átéljük lélekformáló hatalmát, megjobbító fenyítését, hogy megértsük a hitből, bizalomból fakadó engedelmesség jelentőségét és életet adó erejét!

Mennyei Atyám, köszönöm szeretetedből fakadó tanításod, fenyítésed útmutatását! Engedelmesen akarok rád figyelni mindenben, mert ez a legjobb, ami velem történhet!

^*Revideált új fordítás