2022. szeptember 28., szerda

Napi felülről:

„Abban ismerjük meg a szeretetet, hogy ő értünk az életét (a lelkét) tette le, ezért most mi tartozunk azzal, hogy testvéreinkért az életünket (lelkünket) letegyük.”

János első levele 3. rész 16. vers^*

Áldott szerdát, a szeretet felszabadító és megőrző erejét kívánom minden testvérem életében!

A céljaink meghatározzák a gondolkodásunkat és ebből következően a tetteinket is. Amennyiben az elvárásainkra, jogos követeléseinkre alapozzuk a jövőnket, és arra összpontosítunk, hogy ki mivel tartozik nekünk, akkor lehet, hogy eljutunk a büszkeség magaslatára, de útközben el fogjuk hagyni a barátainkat, testvéreinket és szeretteinket. A szeretetet nem annyi, ahogy mi tudunk szeretni, mert az csak árnyéka a valóságnak. Nem elég saját érzéseinket, eddigi tapasztalatainkat vagy elgondolásunkat állítani fel mérceként a kapcsolataink tekintetében, mert se nem feltétlen megbízhatóak, se nem elég erősek, csak legfeljebb őszintének nevezhetők, de ennél többre lenne szükségünk. A szeretet mélységével ott szembesülhetünk igazán, amikor rádöbbenünk, megismerjük és befogadjuk a mennyei Atya szeretetét, amely valóságosan megjelent Jézus Krisztusban. Ő az életét, lelkét tette le értünk, hogy mi általa szabaduljunk fel, gyógyuljunk meg és teljesedjünk ki, mint emberek, mint Isten gyermekei. Ez már tökéletes alap és forrás ahhoz, hogy áldássá váljon az életünk, azáltal, hogy a mennyei szeretetbank lehetőségeivel élve folyamatosan befektetünk mások életébe. Vesztenivalónk nincs, amíg jó helyre tesszük le az életünket, lelkünket.

Mennyei Atyám, hálát adok szeretetedért, amely felemelt és megbízott, hogy az életem áldások kertjévé váljon!

^*Saját fordítás