Január 11.

Ma eredetileg egy másik témát terveztem megosztani, aztán tegnap este rám terhelődött egy téma, így inkább azt hoznám elétek.

Este a linkelt dalt hallgattam, dúdolgattam Emíliának, aki rajtam aludt épp. A dalszövegen gondolkozva hirtelen belém hasított, hogy nem tudom, milyen élet vár majd rá, talán nagy nehézségek, nyomorúságok, talán még nehezebb lesz majd hívőként egyenesen megállni a világban. Talán Jézus az ő idejében jön vissza. Mi nem tudhatjuk. Viszont szüleiként az a mi felelősségünk, hogy hogyan éljük meg előtte a hitünket, milyen hitbeli alapokat adunk neki és ezáltal hogyan készítjük fel őt az előtte álló évekre és kihívásokra.

Eszembejutott a sok-sok gyerkőc a gyülekezetünkben, akik a mi példánk nyomán válhatnak akár hithősökké vagy langyos keresztényekké is. Nagy felelősség nehezedett rám.

Szóval bátorítalak, akár szülő vagy akár nem, hogy imádkozzunk ma egyrészt magunkért, hogy jó példát mutathassunk, másrészt a következő generációkért, hogy ők is odaszánt életű keresztényekké tudjanak felnőni!